Lubienski, Tomasz: A parancsnok halála - Drámák baráti országokból 5. (Budapest, 1986)
NICO - És eljön? LEPPO - Mit tegyek, nekem semmi kedvem. NICO - Jogod van hozzá, maradj inkább a háttérben. LEPPO - Ó, köszönöm a jó tanácsot. NICO — Az ilyen dolgokban fő a bizalom. (Don magában várakozik. A vidék elcsendesedett, kiürült Léptek.) DON — Ki van ott? LEPPO - Csak én. DON - Ott voltál? Na és? LEPPO — Tudomásul vette. DON — Honnan tudod? Mondta? LEPPO - Bólintott. DON - Várj csak, ki bólintott, hol? LEPPO - A fejével bólintott, a Parancsnok kőszobra. DON — Ez biztos? Vannak tanúid? LEPPO — Magam láttam. DON — Szerencsés fickó, ah, ilyet megélni! LEPPO - Ön amúgyis beszélni akart a Parancsnokkal. DON - Igen. De te honnan tudhatsz ilyesmit? LEPPO - Az én dolgom. DON — Gyerünk. LEPPO — Vagy mégis, inkább ne. DON - Ne? LEPPO - Nem önnek való. DON - De én tudom, hogy újdonság lesz a számomra. LEPPO — Hátráljunk meg. Ön ott káromkodni fog. DON — És mitől féltesz te valójában? LEPPO - Hogyhogy? DON - Azt még nem tudom. (Don és Leppo mennek, fokozatosan körülveszi őket a temető.) LEPPO — Forduljunk vissza. DON — Késő, sehonnan nem szeretek visszafordulni. LEPPO - Minden összezavarodott bennem. DON - Menj csak egyenesen, ne izgasd magad. 50
