Lubienski, Tomasz: A parancsnok halála - Drámák baráti országokból 5. (Budapest, 1986)
DON — Nézd, én más lettem. ELVIRA - El tudom képzelni, nehéz időket éltél át nélkülem, de nem vagyok olyan ostoba, féltékeny, remekül nézel ki, örülök. DON — Értsd meg, sok mindent nem mondhatok el. ELVIRA — Én tényleg nagyon szeretem, ha szép vagy. Látod, hogy nem változtál, mindig jól öltözködtél. DON — Látod, lehet, hogy találkám van. ELVIRA - Talán énvelem. DON - Ó, nem. ELVIRA - Hogy mertél kételkedni, hogy megtalállak? DON — Még most sem hiszem, hogy ide találtál. ELVIRA - Ez titok. DON — Nem kérdezem. ELVIRA — Fő, hogy örülsz, amiért újra láthatsz. DON - Igen, mert figyelj ide, szeretnék emberi módon elválni tőled. ELVIRA — Nos, figyelek. DON — Nevezetesen, ég veled. ELVIRA-Tréfálsz. DON — Komolyan. ELVIRA — Komolyan. DON — Szavamra. ELVIRA - Te mindig hazudsz. Épp fordítva van. Meg akarsz nyugtatni. DON — Tehát nyugodtan menj innen. Nincs időm. ELVIRA - Mindig volt időd, amióta csak ismerlek, világ életedben. DON - így van. Csakhogy számodra egyáltalán nincs időm. ELVI RA — Magyarázd meg. DON - Minek? ELVIRA — Ennyit talán megérdemlek. DON - Talán. ELVI RA - Magyarázd meg, könyörgök, végigjártam érted a különleges hivatalokat és a börtönöket. DON — És megtaláltál. ELVIRA — És tényleg zenével foglalkozol mostanában? DON - A társam szépen énekel. Fl.VIRA — Én téged kérdezlek. 24
