Lubienski, Tomasz: A parancsnok halála - Drámák baráti országokból 5. (Budapest, 1986)
DON — Valaki így tájékoztatott? ELVI RA — így mondták. DON — Én meg azt mondom, hogy ennek a beszélgetésnek nincs értelme. ELVIRA - És minek van értelme? Semminek. Jól tudjuk mindketten, nem újság számunkra. DON — Egy pillanatig sem bírom ki veled. ELVIRA - Én kibírom. DON - Mit? Velem? ELVIRA - Kibírjuk. DON — Ki van zárva. ELVIRA-Teljesen? DON — Kár érted. Túl jó vagy nekem. ELVIRA — Torkig vagy velem. DON - Ez is igaz. ELVI RA — Más akarsz lenni? Én is így vagyok vele. DON — Hagyj békén. ELVI RA — Ó, nem, soha, így nem, vedd tudomásul. DON — Mi az, hogy soha? ELVIRA — Beszélj másképpen. DON — Elvira. ELVIRA — Most érzem, hogy te még mindig akarsz engem! DON — Nem. No, nem. (Don kiált, Leppo bejön) ELVI RA — Ah, megint ez... DON - Ez az ember elénekel neked egy bizonyos listát a noteszemből. Én szégyellem magam, én megyek. ELVI RA — Ne félj, én segítek. (Elvira, Leppo maradnak. Don a közelben súg) LEPPO - Kegyed szép és jó, a lajstrom meg hosszú és csúf. ELVIRA - Kezdd már, kár az időért, úgyis megbocsájtok neki. LEPPO — De nekem van szerencsém és kötelességem sok-sok év óta kisérni őt viszontagságos szolgálati útjain és minden városban vagy faluban, ahol megszállunk, neki nő kell. ELVIRA - Undorító. Szokatlan. Hogyhogy kell? 25
