Lubienski, Tomasz: A parancsnok halála - Drámák baráti országokból 5. (Budapest, 1986)
DON — Hát már három napja ülünk itt? LEPPO — Pihenünk. DON - Mondjuk. De három nap igazi nőillat nélkül, nem tudom, mi lesz így velem? LEPPO — Két rossz közül akkor már jobban kedvelem az ön régi ocsmány bűneit. DON-Ól LEPPO - Mert látnivaló, hogy ön már csak ilyen DON — És azt gondolod, hogy ezért unatkozom időnként? LEPPO — Elszórakozhatna mindnyájukkal. DON — Hát aztán, sírnom kéne? LEPPO - Ki tudja. DON - Aztán minek? És minek sírjak, mikor mások sírnak miattam? LEPPO - Tudom. DON — Mit tudsz te? LEPPO — Tudom, amit tudok. DON — Te is sírsz, mikor emberi csontokat törsz? Biztos nem. Ez biztos vidám dolog, egyszer majd elmeséled, LEPPO — Megbocsásson, évek óta vagyok a tisztiszolgája. DON — így van, magam fogadtalak fel az elegáns munkára, de hogy melyikünk a rosszabb, nem tudni; egyszer majd kiszámoljuk nagy unalmunkban, jó? Mert unalmas országban élünk. És gondold el, magunkban küzdünk az unalom ellen. Csak a külföldi missziók mentenek meg. LEPPO — A magam részéről én már belefáradtam. DON — No, bírd ki még egy kicsit. LEPPO — Ej, nehéz, köröskörül repedtsarkúak meg ráadásnak egy aggszűz. DON - Bravó! LEPPO - Bravó, hogy állítólag? DON — Mi az, hogy állítólag? LEPPO - Érdekli önt? DON — Állítólag agg, vagy állítólag szűz? Micsoda hírszerző vagy te? Mi az, hogy állítólag? Jó családból való? Helyi előkelőség? LEPPO - ügy bizony, minden egybevág. DON — No, látod, egybevág és így mindjárt érdekesebb. Eszerint van itt még előkelőség rajtam kívül, mert én is roppant előkelő vagyok, nem tudom, tisztában vagy-e vele. 7
