Lubienski, Tomasz: A parancsnok halála - Drámák baráti országokból 5. (Budapest, 1986)

a dolog, majd együttesen lépünk fel, tűnjenek el innen, aló mars, de tényleg, a dolog egyáltalán nem politikai, Nico úr tudomásul vette. (Zerlina és Elvira Anna társaságában)

ELVIRA - Zerlinácska.

ZERLINA - Óhajt tőlem valamit

ELVIRA- Felismertelek a csinos arcocskádról, elvégre te vagy a legszebb lány a környéken.

ZERLINA — De én nem ismerem magát.

ANNA - Ő a barátnőm, Elvira. Mi van a vőlegényeddel? Már nem tetszik annyira? Nem jó? Más is van még? Mi bánt?

ZERLINA - Nem igaz, egyáltalán nem vagyok szomorú.

ANNA — Megismertél valamit, aki szebb és érdekesebb?

ELVIRA — Hitvány embert ismertél meg, Zerlinácska.

ZERLINA — Honnét tudja?

ANNA — Ismerjük azt az embert.

ZERLINA - Lárifári, nem félek, nem hiszem, az az úr tisztel engem. ELVIRA - Majd meglátod.

ZERLINA — Persze, féltékeny, látom a szeméből.

(Nico és Anna)

NICO - Kegyed úgy tesz, mintha nem ismerne.

ANNA - Ott volt apám temetésén?

NICO — Kegyed nem kívánta.

ANNA - Mit érdekli, hogy megismerem-e?

NICO — Szép emlékműve lesz.

ANNA — Családi ügy.

NICO - Nem csak.

ANNA - Maga, másokkal együtt, megkeserítette az életét, most meg így beszél?

NICO — Mert most így is gondolom.

ANNA — Akkor kérem, mondja meg, ki a bűnös apám halálában.

NICO - Az az ember minden esetre elnyeri méltó büntetését. Az igazság győzedelmeskedik, még nem hallotta? A Parancsnok úr nem tanította meg rá?

(Leppo és Don)

LEPPO — Most már nem unatkozik?

38