Lubienski, Tomasz: A parancsnok halála - Drámák baráti országokból 5. (Budapest, 1986)
LEPPO — Nem válogatós, úgy éljek. Kövér, sovány és csámpás, fehér, vörös, verébszürke, galambősz, festett, feslett vagy erényes, csinos, csintalan, kikapós, mosdatlan, ocsmány, bájos, táncosléptű, aranyhajú, violaszín, rózsaszín, szeplős, szeplőtlen, koloniális, piramidális, anarchista, mazochista, matróna vagy ifjú anya, mosónő, grófkisasszony, apáca, kurtizán és partizán, de leginkább kóristalány, egyre megy mind ahány, ha tüzel az alfele, az néki ügyfele. ELVI RA - Ez minden? LEPPO — Még tovább? Hallotta? ELVIRA - Megbocsájtom. DON — Toldd meg hát. ELVIRA - Megbocsájtom. DON - Magyarázd el többé-kevésbé, mivel foglalkozunk. LEPPO - Titok. DON — Parancs. LEPPO — Értettem. DON - Beszélj. LEPPO — Az ön kontójára. DON — Jól van, panaszkodhatsz. ELVI RA — Még valami megbocsátani való? LEPPO — Ez nem olyan egyszerű, könnyű. ELVIRA — Én megengedem. LEPPO — Inkább nem. ELVIRA — De miért, kérem szépen. LEPPO — Vannak bizonyos kötelezettségeink, tetszik tudni, mondjuk, a vér, a vas és a kő kövön, azt nem mi, azt mások végzik el. ELVIRA — Ő soha nem foglalkozott politikával. LEPPO - ő hangulatot teremt talpig fekete egyenruhában, a lányok imádják a csingilingit meg a vállapot. ELVIRA — Nos hát, elhiszem, nem könnyű. LEPPO — Mit tegyek, végképp nem akar megsértődni. DON — Néhány részletet. LEPPO - Próbálja meg ön inkább. DON — Nézd, Elvira, nem akarod elhinni, de én szörnyű dolgokba keveredtem. 26
