Lubienski, Tomasz: A parancsnok halála - Drámák baráti országokból 5. (Budapest, 1986)
PARANCSNOK - Mutatkozz be. DON - Ó, sajnálom. PARANCSNOK - Mutasd magad. DON — Nem tehetem. PARANCSNOK — Bújj elő a fényre, mondom. DON — Sajnos, tilos, parancsnok úr, PARANCSNOK - Ismersz engem. DON - Ki ne ismerné önt, uram. PARANCSNOK — De én nem ismerlek téged. DON — Nem hát, ez csak természetes. PARANCSNOK - Most már értem. DON - Háf istennek. PARANCSNOK - Igazold hát magad végre. DON — Ugyan, minek? Magánügyben a lányánál... PARANCSNOK — Mocskos fekete ing az én házamban, nem, soha! (A hangnem és a tempó megváltozik.) DON - Ne ártsd magad a politikába, mert könnyedén meg talállak ölni, mielőtt észbekapnál. És utoljára mondom, félre az útból. PARANCSNOK - A falhoz. DON — Fegyverviselési engedély van? PARANCSNOK - Na, mozgás. DON - Vigyázz, hozzám ne nyúlj. PARANCSNOK — Megismertelek, sötét alak. DON — Ne heveskedj. PARANCSNOK — Te, meg az a másik hasonszőrű, mit kerestek itt? DON — Hamarosan a világon mindent megtudsz. PARANCSNOK - Védd magad. DON — Ó, fegyvertelen vagyok. PARANCSNOK - Megöllek. DON — Meg kell halnod. PARANCSNOK - Te! (Gyilkos dühvei kergetni kezdi ellenfelét, cselez, megpróbál emlékezetébe idézni valamiféle szúró tempókat, trükköket, zavaros vezényszavakat kiabál, aztán már csak liheg és összevissza hadonászik parádés kardjával.) 11
