Evarac, Paul: Az ötödik hattyú - Drámák baráti országokból 3. (Budapest, 1984)

/MI REA/

Kinéz a közönségre; közben Dufy eltűnik/

Ha itt van önök között az előbb említett ideológus, most azt mondhatja: milyen kisszerű dolog! Milyen lelki szegénységre vall már ez a társalgás is: "De vagy! De mégse vagy!"

Nem szólva arról, hogy én, az egészséges származásommal, a végzettségemme1,leállók és... De ón, elvtársak, én aznap megtanultam táncolni. Ebből valamit maga is észrevett, Stavar elvtárs, mikor az alapszerv ülésén fel vetettem, hogy színesebb termékeket kellene gyártanunk. /Visszamegy a fotelhez, leül/ Emlékszem, milyen furcsán nézett rám Stavar. Meg Badicu is, aki ugyebár gyászol, nincs szüksége színes ruhákra... Felkerestem Bortea elvtársat és elmondtam, hogy szerintem bizonyos szinten felül helytelen a szabványositás, ha olcsóbb is. Hát ő is elég furcsán megnézett és összehúzta a nyakát, mintha valaki megcsiklandozta volna, aztán gyorsan körülpillantott, hogy ki hallotta még... Argintaru viszont látszólag velem tartott. Oóváhagyta minden javaslatomat, persze csak szóban. S közben várta, hogy törjem ki a nyakam; már van is jelöltje a helyemre.

Blasiu szépen alájátszott Argintaunak; ő a legjobb embere az én részlegemen. Szembefordult egyes intézkedéseimmel, persze tisztelet tudó érvekkel. Még fiatal; gondolja, így kell. Kimutatta, hogy többet is szállíthatunk hogy növelhetjük az exportot és megjavíthatjuk a piac ellátását. Rögtön bevették. Utána aztán meg kellett magyaráznom - roppantul nehéz volt -, hogy túloz a fiú, hogy nem reális ta. Mikor valaki azt mondja: "lehet", hálátla dolog azt mondani: "Nem lehet". Még ha az illető meggondolatlan volt is, vagy hősködni

r