Evarac, Paul: Az ötödik hattyú - Drámák baráti országokból 3. (Budapest, 1984)
/MIREA/ BLASIU MI REA BLASIU MIREA BLASIU MIREA BLASIU MIREA BLASIU MIREA BLASIU DU F Y BLASIU MIREA akart. Az én számlámra. Főleg mióta... mióta "megtanultam táncolni". Mondtam neki: ne ugrálj, öcskö9, ninc9 elég rendelésünk... /Pár másodperce megjelent/ Nem baj bác9ikám. Kidobjuk az árut a szabad piacra. Kockázatos. Aki mer, az nyer. Nem létezik, hogy meg ne vásárolják. Külföldön pedig... Nem jó a konjunktúra. Majd megjavul. De mire megjavul, a mi termékeink erkölcsileg elkopnak. Pénzügyi nehézségek állnak be.. /Lendületesen/ Éppen ezért kell gyorsan új mintadarabokat kihozni. S a legnagyobb titokban előkészíteni a gyártást, hogy ami beválik, azzal kiugorhassunk * Bomba!... É9 ami a nehezen eladható készleteket illeti, azokat ki kell nyomni kevésbé jelentős piacokra, esetleg valami árengedménnyel. Nem terhelhetjük velük a vállalat költségvetését. S így nem terheljük? De az új termékek érdekében. Ami megtérül. Ha mindig attól félünk, hogy... /Meglátja a belépő Dufyt/ Mi van, Dufy? Hagyj, most dolgunk van. /Dufy odamegy hozzá é9 megcsiklandozza/ Nem hallod, lépj le. Tit bácsi nincs itt, mi ketten pedig szakmai dolgokról tárgya lünk. /Zavartan/ Igen, Dufy kisasszony... az a helyzet... Az a helyzet, hogy megint az ablakon jött be. /Dufyhoz/ Az nem jut eszedbe, hogy kínos hely zetbe hozod a bác9ikámat? Na bumm, és akkor? Kérlek. Komoly dolgokról beszélgetünk. Igaz, bác9ikám? Igen, az új mintadarabok kérdését vitatjuk
