Evarac, Paul: Az ötödik hattyú - Drámák baráti országokból 3. (Budapest, 1984)
/DUFY/ TIT MI REA DUFY TIT DUFY TIT MI REA TIT DUFY TIT gyökerezik a lába/ Ha ép az 9zem é9 jól látok, ez itt a bátyám elvtárs ! /Miközben a többiek eltűnnek, visszamegy a fotelhez/Gyanítottam, mi következik: Tit egyre szemtelenebb lesz. Egyre több pénzt kór, zsarolni fog, fenyegetőzni.,. De nem így lett. Ellenkezőleg. Attól kezdve más szemmel nézett, valahogy barátságosabban, több melegséggel... S ez, bevallom, jólesett. Nem voltam elég éber. Mindenféle mentséget találtam ki számára, és őszintén próbáltam megérteni... Hát igen, ebben Dufynak is része volt. Rögtön megbarátko* zott vele, remekül megértették egymást. /Dufy megjelenik és hátulról be fogja a szemét/ Te vagy, Dufy? Kértelek, hogy ne gyere ide többet... /Titre mutat, aki ugyancsak megjelenik/ Ő hozott. Elhiszed? De nem erőszakkal. Szívesen jött; egészen beléd van habarodva. Ne hülyéskedj, jó? Nem tudom, miért talál vonzónak, mikor inkább vonó tipus vagy; igavonó. Talán rálelt a gombra « • • Mire? A gombra, ahol jólöltözött egyéniséged megnyilik; a felső inggombodra például. Ügyelj, Va9zi bátyám, mert már erősen fogja, és ha letépi, senki többet vissza nem varrja; itt maradsz csóré nyakkal, 9Őt csóré... Ne hülyéskedj, mondtam már. Nem hülyéskedek; csak kifejezem azt, amit látok. Költő vagyok, nem?... Szóval csak gombold tovább a pasast, de óvatosan, mert csiklandós. Nehéz munka, de nem kárbaveszett fáradtság; csórón rokonszenvesebb. 48
