Evarac, Paul: Az ötödik hattyú - Drámák baráti országokból 3. (Budapest, 1984)
/HORTENSIA/ MIREA HORTENSIA MIREA HORTENSIA Én akkor bolond voltam, nem törődtem semmivel. És Sachalarie, ő is - emlékszel rá - bolond volt;imádta a testemet; azt mondta, hogy eszményi modell vagyok. Akármire képes lettem volna érte, és ő tönkretett volna. De Marta erélyes volt. S te is okosan tetted, hogy elmentél az akkori első titkárhoz, és felvetetted a kérdést... Niki, mikor halottá, hogy előléptetik, meggondolta a dolgot, bár a perköltség felét már kifizette; és igaz is, megbizható káder nem válhat... /Furcsa tekintettel/ Én soha nem felejtem, mivel tartozom nektek. Hogy van egy férjem, aki valaki, otthonom, két gyermekem, katedrám, mind nektek köszönhetem. Tudom jól. És nagyon felháborított, hogy Tit öcséd megengedte magának azt az ostoba tréfát, mintha még azokban az időkben járnánk, és mintha én azóta nem bántam volna meg ezerszer, hogy azt a lépést... Hadd, ne bolygassuk. ... hogy az a lépés egyáltalán eszembe jutott! Neeem, fiam, én ma már senkivel nem cserélnék, és ezért hálás vagyok mindkettőtöknek. S azóta ón éppen úgy vigyázok, mint Marta, hogy a környezetemben véletlenül se botoljék meg senki... Ezért jöttem. Hogy segítsek,ha... /Telefonberregés/ Elnézést, egy pillanat. /Felveszi a kagylót/ Halló! /Nevetést, zenét, társasági zajt hallani./ Halló! /A zajt erősebben hallani; a hallgatót a füléhez szoritja és így hallózik, majd leteszi a kagylót./ Ezek megőrültek. Dói érzik magukat és valószinüleg tévedésből tárcsázták a számot. Szóval az én életem egyenesbe jött. A festő letelepedett Bukarestben, de már nem érdekel. Hallom, hogy kiállítása nyílik... /Újra megszólal a telefon./ 35
