Evarac, Paul: Az ötödik hattyú - Drámák baráti országokból 3. (Budapest, 1984)
MI REA HORTENSIA MI REA HORTENSIA MI REA /Felveszi a kagylót. A játék kezdődik élőiről, de ki lehet venni Dufy hangját:"Tudod mivel töltöm itt az időm. Silica? Van fogalmad arról hogy mit művelünk? Egy rakáson, az egész banda? Elveszett ember vagy, Silica! Mirea lecsapja a kagylót/: Nem tudom elképzelni, ki az, aki ezzel szórakozik. Mai fiatalok. Ha tovább játszadoznak, kérj vonalvizsgálatot. É9 most mennem kell. Mindent köszönök neked, Hortensia. Nincs mit. Nekem igazán nem került semmibe... /Az ajtóból/ Titre már nem haragszom. Véglegesen kicsúszott lába alól a talaj. Nézd meg, ezt az ajtónyiláson csúsztatta be. Dó, hogy a ragasztásról már leszokott. Pedig értelmes fickó, lehetett volna belőle egyetemi tanár vagy tudományos kutató... Könyvet is írt é9 jól keresett... Meg kellett volna ismerkednie egy tisztességes, kulturált nővel, de ha egyszer valakinek elment az esze, akkor hiába, nem lehet rajta segíteni. Mondd meg Martának, hogy csókolom. /E1/ /Visszamegy a fotelhez, közben Tit 9orait olvassa/:"Egy üstökösben jöttem a világra, a mindensóg kristályos hava 9zült ; de jaj, a föld feneketlen sarába pottyantott orvul csillagom, a drága, és ő farkát csóválva elrepült. Hm. Mi ez? Költemény? Epigramma? S jelent valamit?,.. Ha kinyomtatva látnám egy lapban, akkor világos volna: legalább tudnám, hogy kompetens szerkesztők jónak találták-e. Nem védem őt, elvtársak, de igazán nem buta fiú. Szerette a nőket, a nők i9 őt, és ebből sok baja támadt. Mo9t nem nőzik, mo9t iszik. Azt mondja, ez gazdaságosabb. Hogyhogy? - kérdeztem. "Úgy, hogy nem kettőt teszel tönkre, csak egyet". Amikor egyszer négyszemközt meg-
