Evarac, Paul: Az ötödik hattyú - Drámák baráti országokból 3. (Budapest, 1984)
/DUFY/ MI REA DUFY MI REA DUFY MI REA DUFY MIREA DUFY MIREA DUFY MIREA DUFY MIREA DUFY MIREA /Határozottan/ Kész, ma reggel nem mégy seho va, s megtanulod a paso-doblét... Mi az? Mit nézel? /Feszólyezetten/ Csak annyit szeretnék monda ni, hogy ismeretségünk ezzel véget is ér... Szép volt, de ... /Dufy ironikusan mosolyog/ Most mind a ketten ... Mind a kettőnknek meg van a maga élete... Az este nem vittelek haza; gondoltam, jobb, ha olyan csuromvizesen és átfázva... Mondd csak. S mivelhogy itt maradtál, hát ugye... ahogy az nő és férfi között min... Magától értetődik. / Úgyhogy most... En maradok, rendbe teszem a lakást. /Hallgat, majd hirtelen felkacag. Kedvesen/ Ne röhögtesd ki magad, Silica! De kisasszony! Ne fújd, mert nem vagy taknyos. /Felkap egy ezüsttálcát/ Megverem a tam-tamot és eljárok egy seguidillát; szeretném látni, hogy akkor... Ebből semmi nem lesz. /Elragadja a tálcát/ Hohó, a bika felbőszült! Felébredt Pán! /Szigorúan/ Kérlek! Ne lármázz! Minthogy a lány elhallgat, ő is hallkabbra fogja/ Híre megy a városban. Mind a kettőnknek kellemetlen lehet ... a munkahelyünkön... /Clszomorodik, hosszan megnézi, és elfordul/ /Zavartan/ Még azt szeretném tudni, hogy mivel... szóval, hogy mit tehetek érted? Azt, hogy menj a fenébe. Nem, Dufy, én tartozom neked. Mindenért,ami ... ami történt... s ha valaminek örülnél, egy emléktárgynak...
