Evarac, Paul: Az ötödik hattyú - Drámák baráti országokból 3. (Budapest, 1984)
DUFY MI REA DUFY MI REA DUFY MIREA DUFY MIREA DUFY , MIREA DUFY MIREA Ha elvihetném a tükörképed, annak örülnék. Hogy berámázta9sam Ó9 aláirjam "Egy idióta"., vagy: "Ádám, a bűnbeesés után", vagyis miután i9ten megverte bűntudattal. Az az i9ten, aki feltalálta a táncot, 9 utána ólmot öntött az ember sarkába Ó9 hamut töltött a testébe. Az eszébe pedig kígyót csúsztatott. Tegnap kérted, hogy vegyek neked valamit. Hát mo9t segít9; mondd meg, mit vásároljak. Komolyan, mit szeretnél? Tudod mit? „ Mit? Hogy megismerkedj Boscuval. S hogy megmutassam neki a kék foltokat, amiket rajtam hagytál. /Titkolt nyugtalansággal/ Én, rajtad? Úgyse hinné el. /Gúnyosan/ Hát te elhiszed?... Ciao, caro, mio. Intézz el nekem egy kitüntetést, ha olyan nagymenő vagy, meg egy kis prémiumot. /Kifelé indul/. Ne haragudj. Esküszöm, én most nem tudok inni. De nézd, van itt egy üveg whisky... meg egy Cinzano. Nem vinnéd magaddal?... Ha má9 férfi mondja ezt, a fejéhez vágom. S nekem?... Nekem miért nem? /Hosszan megnézi/ Mert hülye vagyok. Beléptem a halálom évébe. Ide velük. /Hóna alá kapja az üvegeket/ Aludj jól! /Kimegy/ /Visszamegy a fotelhez/ Az igazság az, hogy megkönnyebbültem, mikor elment az üvegekkel. Mennyibe kerülhettek? Hát úgy háromszáz lejbe. Emlékszem, arra gondoltam, hogy egyáltalán nem jártam rosszul. De ő csak azért vitte el a drága külföldi italt, hogy szétlocsolja nekem a lépcsőházban. Folyt le a lépcsőkön, a szomszédok szóltak. Mivelhogy vasárnap
