Evarac, Paul: Az ötödik hattyú - Drámák baráti országokból 3. (Budapest, 1984)
MIREA DUFY MIREA DUFY MIREA DUFY MIREA DUFY MIREA DUFY MIREA Boscu, az ki? Hát a partnerem. Nem a színpadon; ott Ghencascu a partnerem, egy vakarcs... Boscu az más. Ő vagány, S micsoda marka van... Azért is vették fel. Kecsesnek nem elég kecses, de nagyon erős. Az sem rossz, mi? Ha az erő és a kecsesség összejön, megvan minden. Attól függ. /nevetve/ Igaz; attól függ, hogy jön össze. Mikor Boscu először lekent egyet... Kinek? Nekem. Nagyon szeretett. Most már ritkábban ver meg, szerinte azért, mert kikupálódott, de nem is szeret annyira... Két hónapja megvert miattam egy tagot, de az az igazság, hogy én csak ürügy voltam; élvezetből verte. Szóval.az élvezet. Igen. Nagy. S főleg tiszta. Semhogy feljelentse, a szakszervezet elé hurcolja, inkább behúz neki egypárat... Mindketten lecsillapodtak, nekem meg felment az ázsióm; mit akarsz még? Hogy menjünk innen. Vladut is balhés volt, különösen ha bepiált. Mindig lelkizett; egy cikkért, egy bemondásért is képes volt verekedni, hát még értünk, lányokért... De szépen csinálta. A bútor épen maradt. Mi elbújtunk a függönyök mögött, de ki-kiszaladtunk és egyet piruetteztünk a középen, hogy még nagyobb legyen a felhajtás... /Majdnem sírva/ Istenem, szegény Vladut... Most majd nyugdíjba teszik, vagy ha nem, cipőfűzőt és nyakkendőt fog árulni. Még pincérnek se jó, hogy legalább keressen, ha már nem volt sze rencséje . . . /vigasztalanul/ Majd csak elrendeződik valahogy. 25
