Evarac, Paul: Az ötödik hattyú - Drámák baráti országokból 3. (Budapest, 1984)
DUFY . MIREA DUFY MIREA DUFY MIREA DUFY MIREA DUFY MIREA DUFY MIREA DUFY MIREA DUFY MIREA DUFY De hogy? Ha nem táncolhat, kereshet akármennyit, úgyi9 hiába. Különben úgyse fog keresni; nézd meg, akinek pénze van, az nem táncos fajta. Mert annak nem hiányzik. Azért c9ak gondoskodjon magáról az i9. A szegénység kicsit kellemetlen... A gazdagság is. A luxus, az nem; díszletnek egész jó. Aprópó, mit vásárolsz nekem? Én? Miért vásárolnék? Csak úgy. Mert megláttál. Mert olyan pasa9 vagy, akinek nincs más dolga. Rengeteg más dolgom van. Azt sejtem, hogy elfoglalt vagy. De foglalt nem vagy; ón legalábbis úgy látom. /habozva/ S te - el akarsz foglalni.,.? Nem volna jó, ha megtanulnál táncolni? Ha alvás közben egy hattyúra hajtanád a fejed? Járkáltunk egyet a közkertben. Dufy hallgatott. Kézen fogott, /felállnak, elindulnak; a vendéglői asztal eltűnik; Dufy csakugyan kézen fogja/ Egyszer csak elhúzott mellettünk Panu, akit botrányos családi élete és erkölcstelen magatartása miatt kitettek az osztályról. Most is egy nővel volt, ugyancsak tőlünk. Még Boscunak i9 jobban örültem volna... Miért hallgatsz? Jól érzem magam. Úgy szoritott, mint aki segítséget kér. Ha elengedsz, beleugrom a tóba. Miért? Lássam, elsüllyedek-e^? Azt hallottam, aki igazán kecses, azt megtartja a víz szine... Nem Pán ment el mellettünk? De igen, Panu. Ismered? Panut nem. Pánt, az istent, akiről egyszer a mesterünk beszélt, aki a bozótban ól, és mezítelen lányokat korbácsol - azt igen. Hallót-
