Evarac, Paul: Az ötödik hattyú - Drámák baráti országokból 3. (Budapest, 1984)

/MIREA/

padra is fel kellett mennem; beszámolót tartottam, amellyel az elvtársak nagyon meg i9 voltak elégedve. De opera-előadáson... Csak akkor egyszer, mikor Tit után mentem. Telefonáltak, hogy részeg, és beült az operába.

Nem akartam utánamenni. Mi közöm hozzá? Az öcséd - mondta Marta. - Segítened kell. Ha nem nézed, hogy a testvéred, nézd azt, hogy ember." Ember? Egy disznó. Aki ilyen állapotba kerül, az disznó. "Annál inkább segítened kell - mondja Marta. Hogy újra ember legyen és elvtárs. "Tit? Soha.“ "Ne mondj ilyent.

Csak türelem kell hozzá. Nagy türelem és okos nevelőmunka. Meg aztán, ha nem javul meg, neked okoz gondot, körülötted támaszt rossz légkört. Mint a múltkor".

Elmentem. Tit öcsém a zsöllyében terpeszkedett. Hely volt; a közelébe kerültem. Minden ária után ő kezdett először tapsolni, és bravózott is: "Bravó Mircea, bravó Costica" - s aztán bekiabálta: "Miért vagy olyan kövér? Miféle romantikus költő vagy te? Csak egy szocialista költő hizhat meg így, a szubvenciókból..." Egyesek pisszegtek. Mások nevettek.

Tit folytat ta :"Te pedig hogy halsz meg a negyedik felvonásban ilyen dundi pofával?" Itt közbeléptem. Gyere ki, Tit, sétáljunk egyet. TEredj csak te és sétálj, én itt maradok Párizsban, a Momus kávóházban. Iszom és vígan vagyok, mert fizet az az öreg ni, a kapitalista... A második szünetben végre elvittem, s beletöltöttem egy nagy adag kávét. Hadd, mondom, ón nem vagyok kapitalista, de ezt azért fizetem. Mire ő: "Szóval nem vagy kapitalista. De nem jársz messze tőle. Nyomod a nagy vonalas 9Ódert a feleségeddel együtt, ma új fridzsidert vásároltok, holnap uj bútort,

13