Evarac, Paul: Az ötödik hattyú - Drámák baráti országokból 3. (Budapest, 1984)
/TIT/ MI REA TIT MI REA TIT MI REA néha még ott sem... Valamikor ón is híres akartam lenni, Vaszi. Aztán letettem róla. Megelégszem azzal, hogy szórakozom. Ne sajnáld hát azt a kis pénzt; valid be, hogy szerény összeg ahhoz a mólyenszántó, magvas kioktatáshoz képest, amiben a jogász elvtársnő fog részesíteni, ha megtudja... Azt hiszem, ha súlyosan megbetegednél, bármilyen áldozat árán meggyógyíthatna, csakhogy tovább nevelhessen. Megmentene, bár gyűlöl... /hevesen/ Hallgass; ... nem, megmentene, mert gyűlöl. S tudod miért? Mert semmivel nem hökkentheted meg. Próbáld ki. Dugd el az ékszereit, és mondd azt, hogy odaadtad egy kis csajnak. El fog ájulni, de kezd majd emberszámba venni. Kiváncsi vagyok, mit szól, amikor bevallód neki az öt kilót, öt? Csak három. Na ugye, hogy pontosan elszámolsz? Unalmas alak vagy, Bátyám. Fel fogom emelni a kulturális járulékodat. /Kimegy/ /felháborodottan utána kiált/ Szélhámosl Ingyenélő! Egyebet sem tudsz, csak pumpolnil Meg gúnyolódni! Az bezzeg jól jön, hogy a társadalom eltart, s hogy olyan nevet viselsz, aminek én harccal, munkával, fáradsággal becsületet szereztem! Ha te nem jössz, hogy... /Kifullad, visszamegy a fotelhez, leül/ Üvöltöztem utána, de azután lecsillapodtam. Képtelen voltam komolyan haragudni rá, sőt sokszor sajnáltam is. Neki is kijutott... és nem is kapott olyan nevelést, hogy... és olyan szerencséje sem volt, mint például nekem Martéval. Marta nemsokára kórházba került. Agyonhajszolta magát, ez az igazság. Nekem még beugrik egy-egy kiszállás, változatosabb a munkám, mint 16
