Breginszkij, Emil: A szoba (Vígjáték két részben) - Drámák baráti országokból 2. (Budapest, 1985)
/Azt várnánk, hogy Gyergacsov csak legyint és kimegy. de ehelyett nézi a kigyúlt arcú Lizát, méghozzá nem is palástolt érdeklődéssel./ LUDMILLA Miért hallgat, Kosztya? ALBINA Elég volt! Ez a lány megsértett engem. Látom, hogy te se tűröd tovább ezt a cirkuszt; gyere menjünk! /És ekkor következik a váratlan fordulat. Gyergacsov J meleg mosollyal odalép Albinéhoz./ GYERGACSOV Albinocska, nyugodj meg. Kedvesem! Hiszen tudod, hogy szeretlek! ALBINA Látjátok, milyen szépen beszél velem! GYERGACSOV Várj csak, elkapom én ezt a kis Lizavetát. /Lizához/ Kimegyünk egy kis négyszemközti beszélgetésre a folyosóra, maga kis pukkancs? LIZA Én magával nem megyek sehova! Mi az, meg akar ütni? Az is csak az én igazamat bizonyítaná! /Gyergacsov határozottan odalép Lizához és hevesen megöleli./ LIZA Engedjen el, huligán! /Ludmilla hangosan felnevet. Gyergacsov még szorosabban öleli Lizát és megcsókolja./ ALBINA /vidáman/ Hé, erről nem volt szó! Ez nincs benne a programban! LIZA /végül kiszabadítja magát/ Ezt még 51
