Breginszkij, Emil: A szoba (Vígjáték két részben) - Drámák baráti országokból 2. (Budapest, 1985)
/LOHOY/ zak ügyében rohangálok. /Beszalad Albina, felindult, de mikor meglátja a párocskát, megdermed s megáll az ajtóban. Arcán jóságos, együttérző mosoly terül el./ LUDMILLA /belenéz a lábasba, megkóstolja az ételt./ Hát szó, ami szó, maga csodálatosan főz! Azt hiszem, nincs még egy olyan főnök, aki igy tudna főzni! LOHOV Jaj, ne beszélj már annyit! /fáradtan lehuppan a székbe/ Agyonhajszolsz! /Albina óvatosan visszavonul./ LUDMILLA Hiszen még szinházba sem visz! LOHOV /kirobban/ De hát nem tehetem... LUDMILLA /félbeszakít.ia/ Ne kiabáljon, meghallják a szomszéd szobában... LOHOV Na mesélj, mi volt a színházban? LUDMILLA A büfében a krémessel összekentem Albina antilpotáskáját. LOHOV És szerelmet vallott neked? LUDMILLA Hová gondol, nem olyan ember az! Állandóan saját magáról beszól, az ő jövedelméről, az ő előmeneteléről. /Felugrik, s szokása szerint, ironikusan utánozni kezdi az udvarlót./ Én, Ludmilla.•• Az én házamban, Ludmilla... Nálam a pénz nem számit, Ludmilla.•• Csak a maga szépsége 42
