Breginszkij, Emil: A szoba (Vígjáték két részben) - Drámák baráti országokból 2. (Budapest, 1985)

/LUDMILLA/ számit, Ludmilla... Pszkovból hoztam

egy ezüst elefántot, egy öregasszonytól vettem. Sajnos nem akkora, mint egy igazi elefánt. Vicces, ugye?

Tudja, nekem fantasztikus humorérzékem van. Tudja, Ludmilla, a világon nagyon kevés az ezüst, s hamarosan

drágább lesz, mint az arany. Az ezüst a legjobb pénzbefektetés, én pedig nagyon szeretek befektetni. A soronkövetkező - hogy úgy mondjam - befektetésem maga lesz, Ludmilla..•

LOHOV S mi a szakmája? Tolvaj vagy csak

szélhámos?

LUDMILLA Mit tudom én, valamiféle fejes a szolgáltatóiparban. Jómódú üzletember. A

második felvonás alatt teljesen elfelejtkezett az ezüstről, s a kezét a

jobb térdemre tette.

LOHOV Na és te? /mosolyog/ És a térded?

LUDMILLA Mindketten megdermedtünk, /tovább eszik/ S azután az előadás végéig osak simogatta a szerencsétlen térdemet. Először csak a lábam zsibbadt el, aztán úgy éreztem, hogy ezer apró hangya szaladgál rajtam.

LOHOV /hangosan/ Miért nem húzódtál arréb?

43