Breginszkij, Emil: A szoba (Vígjáték két részben) - Drámák baráti országokból 2. (Budapest, 1985)

/LOHOV/ ják meg a szempillát?

LUDMILLA Ha, azt azért még nem, csak festék

teszi hosszabbál

JELENA ALEKSZEJEVNA Én persze nem tudtam megállni, megkérdeztem: "Mondd, nem tudnád te megsütni a férjednek azt a lángost?"

Mire ő kecsesen megrántotta a vállát:

"Én úgysem eszem belőle, legfeljebb egy harapásnyit!" Körülnézek, mindenütt por, piszok. "Adj egy rongyot,

kérlek, csinálok egy kis rendet I" De ő csak festi a száját egy sötétbarna rúzzsal.

LOHOV Hogy-hogy barnával?

LUDMILLA Lohov, maga teljesen el van maradva!

JELENA ALEKSZEJEVNA Erre megint vállat vont: "Maga itt ne

rendezgessen, ez nem virágágy!" Szerjozska meg, szegény, természetesen hallgat.

LUDMILLA Én a helyedben fogtam volna a teli

szatyrot és irány haza!

JELENA ALEKSZEJEVNA /felragyog az arca/ És a kisunokám?

Egy nő azért él, hogy megérje az unokáit!

LUDMILLA Meggyőztél! Én nem fogok a gyerekekkel bajlódni. Rögtön az unokákkal kezdem a sort!

46