Arrufat, Antón: Három egyfelvonásos - Drámák baráti országokból 1. (Budapest, 1986)
SZOMSZÉDASSZONY - Én nem bánom. De azt tudod-e, hogy mi történt a sógornőmmel: vett egy órát és egy hónap múlva már nem működött. Vissza kellett vinnie, a pénzt viszont nem kapta vissza. Az ügynök úr, akitől vette, eltűnt. De még nincs vége. Mert mi történt: ugyanaz a házaló ugyanazzal az órával egyszercsak az unokahúgomnál jelent meg. És vele is szórul-szóra ugyanaz megtörtént. Sose vegyél órát ügynöktől. Minden karóra, amit házaló ad el, a sógornőm órája. ÜGYNÖK — Maga félrebeszél. Kötözködik itt az emberrel. Le akarja beszélni a kisasszonyt, tönkre akarja tenni az üzletet. Legyen szíves és fogja be a száját, jó? SZOMSZÉDASSZONY - Én képes vagyok és szólok a sógornőmnek. (A Lánynak) Ismered az unokahúgom. Ha legközelebb jön, megmondom neki, hogy mesélje el, mi történt. Hallgas rám, és ne vegyél semmit. Téged nincs, aki megvédjen. Na jó, megyek, A végén még szívrohamot kapok itt. (Csörtetve kivonul) ÜGYNÖK - Kívánom, hogy odakozmáljon az ebédje! SZOMSZÉDASSZONY - (A szobájából) Azt lesheti! 6. ÜGYNÖK - Kérem, bocsásson meg. Teljesen kihozott a sodromból ez a némber. Borzalmas egy nő. (Szünet) Mielőtt elindulok dolgozni, mindig azt mondom magamban: „Nyugalom, nyugalom." Másképp nem lehet ezt csinálni. LÁNY — Ő már csak ilyen veszekedős. Az udvaron állandóan csak az ő hangját hallani. Még a férje is elismeri. Most nehogy azt gondolja, hogy maga rossz kereskedő. Bízni kell. Megveszem a vasalót! ÜGYNÖK — (Komolyan néz rá) Biztosíthatom, hogy csak minőségi árut adok el. Higgyen nekem! LÁNY — (Évődve) És nem tűnik majd el, mint az a másik ügynök? Lehet, hogy maga lesz a Láthatatlan Ember. ÜGYNÖK - Esküszöm, hogy nem! Megadom a címem. (Hangot változtat, melankolikus) Ha tudná, hogy ez a tűzkeresztségem. Maga az első vevőm, és lehet, hogy az utolsó is... 56
