Arrufat, Antón: Három egyfelvonásos - Drámák baráti országokból 1. (Budapest, 1986)

SZOMSZÉDASSZONY — Jaj, ne is mondd, én a férjemmel vagyok megverve. (Fölkel) Te, akarok kérdezni tőled valamit: mikor mész már férjhez?

LÁNY - (Meglepődik) Még vőlegényem sincs!

SZOMSZÉDASSZONY— (Gyorsan) De kedved már van! (Megtapogatja) Hát keress magadnak! Azt hiába várod, hogy belovagoljon ide a szőke herceg. (Odamegy a tűzhelyhez és belekukkant az egyik lábosba) Már tizenegy óra, és még nem kezdtem el főzni. Mit csináljak ebédre?

LÁNY - Hát valamit. Mindegy.

SZOMSZÉDASSZONY - Én egyszer bele fogok dilizni ebbe a főzésbe. Sose tudom, hogy mit főzzek. Ez az én tragédiám. Mit csináljak ebédre? (Égnek emeli a kezét) Ide hallgass, drágám, nincs valami kis ruhamaradékod elfekvőben?

LÁNY - Van egy darab vörös taftom.

SZÉMSZÉDASSZONY - (Kiabálva) Pont az kell!

(A Lány a fiókokban keresgél. Elővesz egy darab szövetet. Közben a Szomszédasszony visszamegy a tűzhelyhez, és megint belekukkant egy lábosba)

SZOMSZÉDASSZONY — Szörnyűi Üres! Ha legalább te főznél, nekem is eszembe jutna valami. Mit főzzek ma ebédre?

LÁNY — (Jön vissza) Abból a ruhából maradt, amit Oneliával csináltam. A kisokos meg akarta tartani magának a maradékot. Én meg még azt hittem, hogy kidobtam.

SZOMSZÉDASSZONY — Még csak az kéne! (Szünet) Semmit nem szabad kidobni!

LÁNY - Elég lesz?

SZOMSZÉDASSZONY - Majd kitalálok hozzá valamit. (Szünet) Persze. Már meg is van! Csinálok egy kendőt, amit majd a derekára köt, egy másikat pedig a nyakába. Föltesz egy szalmakalapot, és kész is van a jelmez! Parasztfiú.

ÁNY — (Mosolyog) Jól ven. (Kitereget egy ruhát) Ha kell még valami, csak szóljál.

SZOMSZÉDASSZONY - Szólok én, drágám, ne félj. Néma gyereknek anyja sem érti a szavát.

49