Arrufat, Antón: Három egyfelvonásos - Drámák baráti országokból 1. (Budapest, 1986)

LÁNY - És hova mentek a gyerekkel?

SZOMSZÉDASSZONY - Csak úgy járunk egyet, ha pedig lesz pénzünk, befizetjük a körhintára. Veszünk neki fagylaltot, süteményt, talán egy forgót is. Aztán kész, befejeztük. Neki úgyis csak a jelmez számít. Semmi más. Egész más embernek érzi magát, ha jelmezben van. Ma este parasztfiú lesz. Na, nem zavarlak tovább. Ha kell valami, még visszajövök. (Az utcáról ének és zene hallatszik be) Na, úgy látszik ma korán kezdik. (Megindul kifelé. Visszajön, a kiteregetett ruhára mutat) Hamar megszárad, jó meleg van. Na, megyek drágám, és köszönöm az anyagot. Varrás közben talán eszembe jut valami, hogy mit főzzek ebédre. (Kimegy. Megindul lefelé a lépcsőn, meggondolja magát, viszszajön) El is felejtettem megkérdezni: este hova mész?

LÁNY — Itthon maradok.

SZOMSZÉDASSZONY — (Csodálkozva) És mit fogsz itthon csinálni?

LÁNY — (Viccesen sorolja föl, hogy érzékeltesse az ürességet) Kitakarítom a szobát, fejet mosok, kivasalom az egyik blúzt, hogy legyen mit fölvenni hétfőn, leülök, megfejtek egy keresztrejtvényt, főzök, a körmömet rágom. (Szünet, irónikusan) Nincs egyetlen szabad percem se!

A szomszédasszony gesztikulálni kezd. Az utcai zenétől nem hallani, hogy mit mond. A Lány megindul a közönség felé, nyugtalannak látszik. A Szomszédasszony kimegy. Világos lesz a szobája. Előveszi a varródobozt és varrni kezd.

3.

A Lány elveszi a mosdóállványt a szoba közepéről. Rendbe teszi a szobát. Fog néhány dolgot, arébb teszi, majd némi habozás után visszateszi a helyére. Leveszi az ágytakarót, majd újra rárakja az ágyra. Nem találja a helyét.

LÁNY - Ez az asszony egészen összezavart. Most még rondábbnak látom a szobám, mint eddig. Jó lenne elmenni ma este. Dehát egyedül menjek? És ha nem kér föl senki? Egész éjszaka azt nézhetem, hogy má-50