Arrufat, Antón: Három egyfelvonásos - Drámák baráti országokból 1. (Budapest, 1986)
MARTEL — Mentsél meg. Ne hagyj magamra. Távolodik a hangod. Segíts harcolni ellene, a vágyam ellen. ALICIA - Isten veled! (Elhúzza a kezét, kinyitja a szemét.) (Csönd) ALICIA — (Hirtelen feláll, könyörögve) Házasodjunk össze. Martel! MARTEL — (Szárazon) Minek? Mi változhat már közöttünk? ALICIA - Ne hagyj egyedül. Nem lehet az ember mindig egyedül. Szükségem van rád! Ne hagyj el! MARTEL - Minden marad a régiben. Eljövök minden hétfőn és csütörtökön. ALICIA — Nem, azt nem! Vigyél magaddal! MARTEL - Ne veszítsd el a fejed, kérlek. ALICIA - Ha valaha is szerettél, teljesítsd az Ígéreted! MARTEL - Kínos helyzetbe hozol. (Fuldokolva)'Ne kényszeríts döntésre... Várjunk még egy évet. ALICIA - Most! MARTEL - Hát hogy házasodhatnánk meg most? Mindennek megvan az ideje... Az elintézési módja... Különben is, nálam el se férnénk... Nagyobb lakást kéne kivennem... ALICIA — Elég legyen! (Szünet) ígérem, nem foglak zavarni, nem bolygatom meg az életed; a fogkeféd, a fésűd, minden a helyén marad. Nem foglak zavarni. Megígérem. MARTEL - Játszol velem. Gúnyolódsz. Egy szavad se értem. ALICIA — Nagyon egyszerű: nem megyek el veled! MARTEL — Először azt követeled, hogy azonnal házasodjunk össze, aztán azt mondod, hogy sohasem bocsátasz meg nekem, utána, hogy vigyelek azonnal magammal, most meg, hogy nem jössz velem. ALICIA- Undorító, elviselhetetlen, cinikus vénember vagy. Tudni akarod az igazságot? Nyomorult roncs vagyok, és ráadásul még be sem merem vallani magamnak (Hirtelen izgatottan és hisztérikusan) Nézz rám! Nézd meg végre, hogy milyen vagyok. Hogy milyen vagyok amikor reggel fölébredek. (Letörli magáról a festéket, összeborzolja a haját) Még annál is öregebb vagyok, mint amilyennek gondoltál. Ha megmutatnám a ráncokat a mellemen meg a combomon. Azt az aszott, ráncos 41
