Arrufat, Antón: Három egyfelvonásos - Drámák baráti országokból 1. (Budapest, 1986)
bőrt! (A ruhája szélivel letörli a könnyeit) Menj innen! És soha többet ne gyere vissza! Menjél. (Martel kisiet) (Alicia csöndben ül. A karja lelóg. Hajókürt hallatszik, fokozatosan elhalkul, mintha valami végérvényesen elmúlt volna. Bejön Marieta, a karján vagy a vállán papagáj ül.) MARIETA- Mi az, mi történt? Nem értem... Martel úgy ment el, mint akit kilőttek. Majdnem lesöpörte szegény Matildot. (Megsímogatja a papagájt) Szegénykém... De akkor aztán loholhatott volna az állatorvosért— (Alicia nem mozdul. Marieta kezd odafigyelni rá) Hát te? Mi van, rosszul érzed magad? Kérsz egy csésze jázminteát? Olyan gyönyörűek most a jázminjaim! (Alicia nem felel. Kezdi megigazítani a haját és a ruháját) MARIETA - (Énekel) Kicsike kismadár, kicsi kis madárka. Nincs aki már várna... (Abbahagyja az éneklést) Úgy látom, ma nem vacsorázunk. (Martel jön be. Marieta szertartásosan meghajol.) MARTEL - (Magán kívül van) A sétapálcám. Ittfelejtettem a sétapálcám. Csak amiatt jöttem. Különben soha az életben be nem teszem ide a lábam. MARIETA — (Gúnyosan) Egy férfi, aki a sétapálcáját keresi. Jaj de aranyos! (Marieta tánclépésekkel és dudorászva hátramegy. Alicia kirohan. Martel az ajtóban áll, nem jön beljebb) MARIETA — (Fogja a sétapálcát) Dehát kerüljön beljebb, barátom. Itt is átveheti a sétapálcáját. Megértem az aggodalmát. Valódi ékszer ez a sétapálca. MARTEL - (Visszafojtott indulattal) Nem tehetem be többet a lábam ebbe a házba. Megesküdtem rá! Nem tud róla, hogy a húga kidobott? MARIETA — Veszem észre. Az eskü az komoly dolog. Kár! Akkor ma este nem kártyázhatunk. Tessék! 6. 42
