Arrufat, Antón: Három egyfelvonásos - Drámák baráti országokból 1. (Budapest, 1986)
ALICIA — (Leül) Ne haragudj. Nem szóltam egy szót sem. De akkor legalább te mondd... (Martel fölkel és hátramegy, a közönségnek háttal megáll. Csönd.) ALICIA — (Nehezen beszél) Öregszem, Martel. Az élet kicsúszik a kezem közül. Tudod te, mi az? Olyan, mintha valaki ellopná tőlem a napokat, és minden nap a legutolsó volna. Miért nem használjuk ki, ami még hátra van? Már alig van előttünk valami... (Marieta jön be, kék porcelán csésze van a kezében.) 4. MARIETA - Tudjátok, mi a Lulu legújabb hóbortja? ALICIA — Te vagy a hóbortos, Marieta, nem a Lulu! (Máshangon) Minden nap valami új mániát találsz ki annak a kutyának. MARIETA - Nem igaz. Neki valóban megvannak a mániái, én csak fölfedezem őket. ALICIA — Hagyjál minket békén. Álomvilágban élsz. Teljesen hamisan látod a dolgokat. MARIETA - Na és akkor mi van, Marieta? ALICIA - Én élni akarok, gyerekeket akarok, el akarok menni ebből a házból... MARIETA — Én pedig meg akarom etetni az én Lulukámat. ALICIA — (Marietának) Megbuktunk. Semmit se értünk el abból, amire vágytunk. MARIETA - Te teljesen megbolondultál. ALICIA — Igazat beszélek. MARIETA — Egészen megrémítesz. MARTEL — (Témát vált) Mi a Lulu legújabb hóbortja? MARIETA — Kizárólag csak kék porcelán csészéből hajlandó meginni a tejet. Tegnap kezdte: meg se kóstolta a tejét. Csak nem hagyhattam, hogy étlen-szomjan maradjon egész nap. Képzelje csak el. Elkezdtem kísérletezni. Még egyszer elmostam a tányérját, de semmi; még jobban megcukroztam a tejét; semmi. A végén ráhibáztam: kék porcelán csészében kell neki. Azt látni kellett volna: egy csöppet sem hagyott! 37
