Arrufat, Antón: Három egyfelvonásos - Drámák baráti országokból 1. (Budapest, 1986)

MARIETA - (Becsukja a vitrin ajtaját) Megtanultam, hogy ne unjam őket Különben sincs igazad. Nem is egyformák. Mindig újak.

ALICIA - (Helyesbítőleg) Ellentétben velünk, akik mindig régibbek vagyunk.

MARIETA - Ne tépd le többet a naptár lapjait. Akkor is meghal az ember, ha nem telik az idő.

(Martéi keresztberakja a lábát, előveszi az óráját, türelmetlen)

ALICIA — Ezeket a ráncokat nem tünteti el semmi.

MARIETA - Hát bimbózni már nem fogunk.

ALICIA - Azt egészen biztosan nem.

MARIETA — De én megelégszem azzal, ha a nárciszaim kibimbóznak. ALICIA — (Visszatéraz eredeti témához) Majd mindjárt megnézem őket. MARIETA — Maga is jön, Martel?

(Alicia leinti Marietát)

MARTEL - (Fölkel) Máris mehetünk.

ALICIA — Most ne. Beszélnem kell veled.

MARTEL — Mindjárt visszajövünk.

MARIETA — Alicia nem szereti a nárciszokat.

ALICIA - Többre tartom egy férfi szerelmét.

(Marieta kinyitja a szekrényt, kivesz belőle egy lámpást és meggyújtja) MARTEL — (Indulna ki a kertbe) Utána majd annyit beszélgetünk, amenynyit csak akarsz. Tíz óráig itt leszek.

ALICIA — Belém fojtod a szót.

MARTEL — (Megjátssza, hogy nem érti) Akkor jössz?

ALICIA - Nem!

MARIETA - Dehát még hét óra sincs. Ne félj, majd segítek megteríteni. ALICIA — Köszönöm. Ne fáradj. (Csak legyünk már túl rajta!)

MARTEL — (Határozottan) Menjünk, Marieta. (Szertartásosan belékarolés kimennek.)

2

ALICIA - Tudtam... Azt hiszem most valóban itt az ideje, hogy tisztázzuk a dolgokat Hiába mész ki, hiába nem akarsz beszélni velem. Ma este be34