Arrufat, Antón: Három egyfelvonásos - Drámák baráti országokból 1. (Budapest, 1986)

szélni fogunk. Az idő nagyon múlik. Évek óta mást se csinálunk, mint várunk. Martel! Öreg vagyok már, elegem van. Tudni akarom, mikor lesz már ebből valami. De esküszöm, hogy ma este tisztázni fogjuk. És ezt te is nagyon jól tudod. Jaj, de szorít ez a fűzői Egyre kövérebb vagyok. ügy érzem, hogy egész életemben csak várni fogok; ülni és várni. Hogy megy az idő! De figyelmeztetlek, hogy addig nem hozom be a vacsorát, amíg nem tudom, hogy mihez tartsam magam. Hú de meleg van. Megöl ez a fűző...

3.

MARTEL — (Jön befelé) Meg ne mondd Marietának, de a dáliát sokkal jobban szeretem, mint azt a híres nárciszát. (Leül, jó messze Alidétól)

ALICIA — Nem mondom meg neki. (Közelebb ül hozzá) A végén még roszszat gondolna rólad. (Szünet)

MARTEL - (Föláll) Meg kellett gyújtanunk a lámpást, olyan sötét van, hogy nem látszottak a virágok. Azt hallottam egyszer, hogy éjszaka nem lehet ültetni.

ALICIA — Marietát az ilyesmi nem zavarja. Te hiszel ezekben a babonákban? (Az óára mutat) Hány óra?

MARTEL - Hét lesz öt perc múlva. Mi az, eltörött a szemüveged?

ALICIA - Nem, csak ma este nem akartam fölvenni. (Kihívóan leül a szófára) Nem ülsz ide mellém. Martel? Már régóta nem volt rajtam ez a ruha. Hogy tetszik?

MARTEL - Honnan szedte a nővéred ezt a lámpást?

ALICIA - (Elszántan) Ez a legszebb ruhám! (Átmenet) Mindig is megvolt neki. Furcsállom, hogy ennyi idő alatt nem vetted észre. Mikor kiülteti a virágokat, a kútra akasztja. Tőlem behívhatod, ha akarodl

MARTEL - Nem. Csak hadd játszadozzon a virágjaival.

ALICIA - Nagyon különbözünk egymástól, igaz?

MARTEL - Igen? (Megjátszott meglepetéssel) Nemértelek.

ALICIA — Mit nem értesz?

MARTEL — Mi van veled ma este?

ALICIA — Akarod, hogy megmondjam? Szerintem nem is akarod, csak véletlenül elszóltad magad. Máskor jobban vigyázz, kedvesem.

35