Arrufat, Antón: Három egyfelvonásos - Drámák baráti országokból 1. (Budapest, 1986)
aztán meg az volt. (Olvas) El vagyunk veszve! (Abbahagyja az olvasást. A színpad erősen meg van világítva. Elővesz egy zsebkendőt, és letörli az izzadságot az arcáról) Amelia nem állt szóba a sógorával és néha ő adta be neki a csöppeket. Itt van a kutya elásva! (Valamit kihúz a noteszában, majd elteszi. Határozott léptekkel odamegy Ameliához.) Na, ezt befejezzük. Hamarosan meglesz a bűnös. (A nők egymásra néznek) Miféle cseppeket szedett a sógora? AMELIA — Már megint kérdez, mindig csak kérdez! Az ember a végén egészen belekeveredik. Addig kell beszélni, míg gyanús nem leszek. Fogadja el a tényeket és kész. NYOMOZÓ - Elfogadom azt a tényt, hogy itt bűntény történt, és keresem a bűnöst. Ez a kötelességem. A bűnöst meg kell büntetni. (Keményen.) Miféle cseppeket szedett a sógora? AMELIA — Fogalmam sincs róla. NYOMOZÓ — Mit mondott az orvos? AMELIA - Sose találkoztam az orvossal. Ki nem állhatom az orvosokat. Állandóan találnak valamilyen betegséget az emberben. NYOMOZÓ — Fejezzük be! Elég a mellébeszélésből. Mondja meg, ki magyarázta el, hogy kell beadni a cseppeket? AMELIA — A nővérem. NYOMOZÓ - És maga tudta, hogy kell beadni? EULALIA — Az orvos elmagyarázta. NYOMOZÓ — Melyikőjük fedezte fel a holtestet? EULALIA — Én. Kopogtam és nem válaszolt. Erre bementem. EUGENIA — Nincs zár az ajtókon. NYOMOZÓ - Ergo, senki sem zárkózhat be. AMELIA — Félünk attól, hogy egyedül haljunk meg. NYOMOZÓ — Ám Ő mégis egyedül halt meg. AMELIA — Senki se tudta, hogy meg fog halni. NYOMOZÓ — Biztos ebben? AMELIA - Nem hallottam semmit azon az éjszakán. EUGENIA - Én sem. NYOMOZÓ — (Ő lett a helyzet ura) Hát maga, Eulelia asszony, maga se hallott semmit? EULALIA - Nem. 28
