Arrufat, Antón: Három egyfelvonásos - Drámák baráti országokból 1. (Budapest, 1986)
EULALIA - (Fölkiált) Milyen rettenetes! Fernando úgy halt meg, hogy nem tudta, mit ír Tacitusz! NYOMOZÓ — A férje is szeretett olvasni? EULALIA — Esténként mindig olvastunk. NYOMOZÓ - Kik? EULALIA-Mi. NYOMOZÓ — (Nyomatékosan) Kik? EULALIA — A húgom, Eugenia és én. NYOMOZÓ — A cseléd is? Maga igazán türelmes lény. EULALIA — (Kétértelmű nyomatékkai) Tudok várni! (Szünet) És úgy halt meg, hogy nem tudta, mit csinál Néró Agrippinával! (Szünet) Akarja, hogy elmondjam, mit olvastam Tacitusban? NYOMOZÓ — Hallgatom. Minden fontos. EULALIA — Mielőtt elkezdeném, tudja, ki volt Néró? (A Nyomozó nemet int). Nem számít. Csak egy név. Figyeljen. Egyik nap Néró elment a cirkuszba. Vele volt a smaragdja, hogy védje a szemét a naptól. Nérót elképzelni sem lehetett a smaragdja nélkül. Ő tudta ezt, és ezért mindig magánál tartotta, hogy el tudják képzelni. Tacitus leírja, hogy egyszer a smaragdja nélkül ment el, és nem ismert rá senki. (Föláll) Várjunk csak, lehet, hogy Néró egy smaragd volt? NYOMOZÓ — Mit csinált a kertész, míg maguk olvastak? EULALIA - A kertész korán szokott lefeküdni. NYOMOZÓ - És a férje szerette ezeket a ...? EULALIA — Amikor ő is ott volt, Amelia nem volt ott. NYOMOZÓ — (Nagy érdeklődéssel) Miért? EULALIA — (Álnok tettetéssel) Nem jöttek ki jól egymással. NYOMOZÓ - (Heves érdeklődéssel) Miért nem állt szóba egymással a férje és Amelia? EULALIA — (Álszent módon) Én azért ezt nem mondtam, nyomozó úr. Maga egy kicsit eltúlozza. Nézze, Ameliának az volt a mániája, hogy a férjem olyan, mint a vőlegénye. (Szünet) Még csak nem is hasonlított rá! NYOMOZÓ - Az emberi szív kiismerhetetlen. (Jegyez) EULALIA — Folytassam a történetet? 18
