Arrufat, Antón: Három egyfelvonásos - Drámák baráti országokból 1. (Budapest, 1986)

Én meg viszek disznómájat, hú de finom!

Jaj, de már megy el a hentes, megy el, megy el, megy el,

Megy már el a hentes nem jön vissza többet.

EUGENIA— A darálthúst nyomogatja a szakácsnő két kézzel a sütőben megforgatja, persze nem a kezével, míg megpirul, bennehagyja, fasírt készül pürével.

(Elzárja a rádiót. Bejön Amelia és megáll a színpad közepén. Nagy várakozás. A nyakában hosszú gyöngysor van.)

AMELIA — Szeretem a kertészt!

(A Nyomozó és Eulalia ámulva néznek össze. Eulalia egy kicsit izgatottnak látszik)

EULALIA — (Kérdőre vonja) Megmondtad már neki?

AMELIA — Odamentem hozzá, amikor a rózsáimat locsolta. Milyen szépek a rózsáim! Félmeztelen volt, egy szál nadrágban. Megremegtem, amikor megláttam azt a nadrágot; micsoda mellkas! A szerelem tüze perzselte végig a testem. Bivalyok vágtattak a véremben, szétdúlva bensőmet. Remegve mondtam neki: „Oh! Ah! Ah! Oh! Hmmm! (Fölemelia kezét, úgy kiáltja) Az égadta világon senkinek nincs semmi mondanivalója\(Drámai mozdulattal letépi magáról a nyakláncot. Leül a i díványra. Csönd.)

NYOMOZÓ - (Fölkel) Ha már itt van köztünk, folytathatnánk a kihallgatást. (Eulalia és Amelia megértőén néznek egymásra.) Biztos tud valamit a sógora haláláról. Mondjon el mindent.

AMELIA — Most túlságosan föl vagyok dúlva.

EULALIA - Azért, próbáld meg, drágám.

AMELIA — (Fölsóhajt) Na jó.

NYOMOZÓ — Köszönöm szépen. Meg kell találnunk — közösen — a gyilkost Ez a bűntény nem maradhat büntetlenül.

20