Arrufat, Antón: Három egyfelvonásos - Drámák baráti országokból 1. (Budapest, 1986)
EULALIA - Gondolja, hogy van egyáltalán gyilkos? NYOMOZÓ - Megvan a magam elképzelése. Különös ügy, de majd megfejtjük. AMELIA — Mindent elmondok, amit tudok. EULALIA- (Félbeszakítja) Egy pillanat. Nem emlékszik, nyomozó úr? Megígért valamit. NYOMOZÓ - Mit? EULALIA - Hát valamit, amit megígért. (Ameliára mutat). Itt van, tessék megkérdezni tőle. NYOMOZÓ —(Hirtelen eszébe jut) Ja, persze. (Gúnyosan) Emlékszem már, emlékszem. (Gyorsan, Ameliára mosolyogva.) Maga hajadon? AMELIA - (Kiabálva) Meg akarnak őrjíteni! (Eulaliának) Álnok kigyó! Vén boszorka! NYOMOZÓ — Nyugodjon meg, kisasszony. AMELIA - Semmiféle kisasszony. Maga is szép sütemény, mondhatom. Rám ne számítsanak! EULALIA - Jaj, édesem, ne csinálj cirkuszt mások előtt. NYOMOZÓ — (Leállítja) Bocsásson meg, kérem. Nem akartam megbántani. AMELIA — Nem tudom, mi a bajuk velem. (Leül. Szünet.) NYOMOZÓ — Mit szokott csinálni a sógora napközben? AMELIA - Én csak ebédnél találkoztam vele. Délelőtt mindig a szobájában volt. NYOMOZÓ — (Eulaliának) Mit szokott csinálni a férje? EULALIA — (Felsorolja) Lefeküdt és fölkelt, evett és emésztett, fölállt és leült; kanasztáztunk és nem kanasztáztunk. Órákat javított. NYOMOZÓ - Semmi mást? EULALIA — Én pontosan fogalmazok, biztos úr. Nem tudom jobban elmagyarázni a férjem napi programját. (Szünet) Egy szép napon így kiáltott: „Fáradt vagyok!” És ezzel bevégeztetett. NYOMOZÓ - Azt gondolja, hogy ő maga tette...? EULALIA - Lefeküdt. Nem kelt fel többet. NYOMOZÓ — Az utóbbi időben nem kelt fel? AMELIA - Soha -EULALIA-Többé. NYOMOZÓ - Beszéljünk külön-külön. 21
