Arrufat, Antón: Három egyfelvonásos - Drámák baráti országokból 1. (Budapest, 1986)

NYOMOZÓ - Áhá, áhá. Néhány nappal a halála előtt eladta. Biztosítva volt az az üzlet?

EULALIA - Nem tudom.

NYOMOZÓ — Erőltesse meg az emlékezetét.

EULALIA - Nem tudom, nem tudom! Teljesen üres a fejem.

NYOMOZÓ - (Ameliának) Maga talán tudja?

AMELIA - Nem is adta el az üzletet. Nem is úgy volt.

NYOMOZÓ - Micsoda?

AMELIA- Leégett.

EULALIA - Nem igaz! Hazudsz!

AMELIA - Nagyon jól tudod, hogy leégett.

EULALIA - Nem igaz, nem igaz!

AMELIA — Ekkora lángok csaptak ki az ajtaján.

EULALIA — Ne higyjen neki, nyomozó úr. Csak kínozni akar engem.

NYOMOZÓ — Nyugodjon meg, asszonyom.

AMELIA - Nem tudom, miért mondod, hogy kínozni akarlak?

EULALIA - Folyton ezt csinálod.

AMELIA — Csak az igazat mondom. Leégett.

EULALIA — Hagyd abba! Tiszta lúdbőr vagyok. Ha tűzről beszélsz, mindig lúdbőrzeni kezdek.

NYOMOZÓ - Mikor égett le az üzlet?

EULALIA - Már maga is kezdi? Mind a ketten kínozni akarnak. Szívtelenek!

AMELIA — Nem bírja, ha tűzről beszélnek.

EULALIA — Éjjelente mindig tüzekről álmodom. Valaki bejön a szobába, lelocsol benzinnel és sssszzz, meggyújtja. Úgy végzem, mint egy töpörtyű.

NYOMOZÓ — Azt hiszem, hogy jobb lesz, ha külön-külön hallgatom ki magukat. Majd hívom, ha szükség lesz magára. Viszontlátásra. (Meghajol.)

AMELIA - Ha végzett vele, engem hív. Viszontlátásra. (Kimegy)

EULALIA — Gyűlöl, nyomozó úr. Én vagyok a szebb és Fernando engem vett el.

NYOMOZÓ — A húga hajadon?

15