Arrufat, Antón: Három egyfelvonásos - Drámák baráti országokból 1. (Budapest, 1986)
NYOMOZÓ — Hol lakik a kertész? EULALIA — Van a kertben egy kis kuckója. NYOMOZÓ - Hány éves a kertész? EULALIA - Nem tudom. Az én koromat pedig meg ne merészelje kérdezni! NYOMOZÓ-Ön annyi idős, amennyinek kinéz. (Jól megnézi őt) Úgy negyven körül. EULALIA — Köszönöm (Szünet) Hatvan. NYOMOZÓ - Jól melléfogtam!... Ez a ház a magáé. EULALIA - A férjemé volt. NYOMOZÓ - Tehát most az öné. EULALIA — Természetesen. NYOMOZÓ — Gyermekük nincs? EULALIA - Nincsen. Az én férjem egy felelősségteljes ember volt. NYOMOZÓ - Mit ért ön azon, hogy felelősségteljes? EULALIA - Hát aki teljesen felelősségteljes. NYOMOZÓ — (Összefoglalja) Ezek szerint az ön férje felelősségteljes ember volt. EULALIA —A férjemet Fernandónak hívták. Mindig azt mondta: „Fernando Ramirez vagyok." (Amelia átmegy a színen. Ugyanaz a zene Elulalia úgy tesz, mint az előbb, de amikor meg akar szólalni, a Nyomozó félbeszakítja.) NYOMOZÓ — Tudom. A húga, Amelia, és süket. (Határozottan) Magának az a véleménye, hogy a férjét megmérgezték? EULALIA - A férjemet meggyilkolták! NYOMOZÓ — Gyanakszik valakire? EULALIA — (Kedvetlenül) Ott a kertész. Amelia rózsáit locsolja. NYOMOZÓ — Nekem megmondhatja: a kertészre gyanakszik? EULALIA — Azt hiszem, esni fog. NYOMOZÓ - Világos: itt gyilkosság történt. (Föl-alá sétál) EULALIA — (Váratlan határozottsággal) A férjemet meggyilkolták! NYOMOZÓ — (Leül) Mit csinált ön hajnalban az udvaron? EULALIA — Nem tudok aludni. NYOMOZÓ - Én istenien alszom. EULALIA — Ó, bárcsak én tudnék. 9
