Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 11-12. (Csíkszereda, 2016)
Történelem - Kiss Krisztián Bálint: Székelyföldi nyomdák, kiadók, könyvkereskedők, újságok, folyóiratok és helyi lapok (1867–1918)
SZÉKELYFÖLDI NYOMDÁK, KIADÓK, KÖNYVKERESKEDŐK, ÚJSÁGOK, FOLYÓIRATOK ÉS HELYI LAPOK (1867-1918) Kis Krisztián Bálint Bevezetés E tanulmány két sorsdöntő esztendő közötti időszak kultúrtörténetének egy sajátos és igen fontos szeletéről szól - a kiegyezéstől, vagyis az Osztrák- Magyar Monarchia megszületésétől a dualista államalakulat széteséséig igyekszik vázlatos képet adni - a Székelyföldön működő nyomdákról, kiadókról, könyvkereskedőkről, és az itt megjelent újságokról, folyóiratokról és helyi lapokról. Köztük elsősorban azokat a „hivatalos” árusokat mutatjuk be, akik tagjai voltak a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (székhelye Budapest - Bp.). Ez a szakmai érdekvédelmi szervezet 1795-re vezeti vissza gyökereit, s korszakunkban, 1878-tól (egészen 1919-ig) Magyar Könyvkereskedők Egylete néven működött. A szervezet szolgálatába saját közlönyt állított, Corvina címmel. (A folyóirat havonta három alkalommal jelent meg; melléklapja, a Magyar Könyvészet havonta egyszer látott napvilágot.) Az 1867. évi osztrák-magyar kiegyezés után a magyar ipar ágazatai közül soha nem látott mértékben fejlődött a nyomdászat is. Nemcsak a nagyüzemi nyomdászat alakult ki és a példányszámok emelkedtek meg jelentős mértékben - kiadványonként átlagosan mintegy kétezer példányra —, hanem létrejöttek az első nyomdaipari és kiadói részvénytársaságok is. Aztán, 1872-ben a nyomdászat szabad iparrá vált, ennek révén a magyarországi nyomdák száma ugrásszerűen megnőtt. 1866-ban országszerte mindössze 106 nyomda működött (Pest-Budán 1 A történelmi Magyarország területén a vizsgált időszakban a következőképpen alakultak a pénznemek: 1. a Forint (Ft) 1867 és 1892 között volt forgalomban; 2. a Korona (Kor.) 1892 és 1926 között használt pénznem, váltópénze 17 és 64 vidéki településen 89), aztán a kiegyezést követő gyors fejlődés eredményeként ez a szám 1900-ra 680-ra emelkedett (Bp.-en 149, vidéken 531 nyomda működött), végül az I. világháború küszöbén, 1914-ben már 1261 volt a magyarországi nyomdák száma (Bp.-en 287, vidéken 974). A kiadványok (köztük a könyvek) száma ugyancsak soha nem látott mértékben emelkedett: 1878-ban összesen 278 kiadvány (ebből 272 könyv) jelent meg, 1880-ban már 1056 (976 könyv), 1890-ben 1474 (1420 könyv), 1900-ban 1934 (1718 könyv), 1910-ben 2547 (2059 könyv), a háború előtti utolsó békeévben, 1913-ban 2146 (2111 könyv), és végül, az I. világháború utolsó évében, vizsgált időszakunk végén, 1918-ban 1653 kiadvány (ebből 1623 könyv). Ezzel együtt egyre népesebb lett az olvasóközönség tábora is. Közben, 1884-ben került sor első ízben a szerzői jogok törvénybe iktatására Magyarország területén. A fellendülő nyomdaiparból és az egyre szélesedő olvasókultúrából természetesen a székelyföldi iparosok és könyvkereskedők is tevékenyen kivették a részüket. Munkánk során számos közkeletű rövidítést alkalmaztunk; a lábjegyzetben szereplőkön kívül ilyenek: szerk. (szerkesztette, illetve szerkesztő), lap-, illetve kiadótul. (lap-, illetve kiadótulajdonos), nyomdai rt. (részvénytársaság). Az újságoknál, folyóiratoknál kettősponttal jelöltük az adott évre vonatkozó információkat. A lapok ára, ha külön nem jeleztük, egyéves előfizetésre szólt.1 a fillér (1 Kor.= 100 fillér). A lapok árára nézve összehasonlításul: 1914-ben egy belföldre szóló levél súlydíja 20 gr-ig 10 fillér, egy közönséges levelezőlap feladási díja 5 fillér volt. TÖRTÉNELEM I ISTORIE l HISTORY 89
