Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 11-12. (Csíkszereda, 2016)
Történelem - Bicsok Zoltán–Kósa Béla: „…hogy itten Csíkban is egy patika állíttassék fel, szükségesnek látszik…” Adalékok az első csíkszéki patikák történetéhez (1808–1855)
Adalékok az első csíkszéki patikák történetéhez (1808-1855) jogállású gyógyszertárak között számtalan esetben alakultak ki súrlódások. Ezek leginkább abból adódtak, hogy a szerzetesrendi patikák mindinkább nyilvános patikákként kívántak működni (azaz nemcsak a kórházaikban kezelt betegeket látták el gyógyszerekkel, de a lakosságot is kiszolgálták), holott erre az esetek nagyobb részében nem volt engedélyük, tevékenységüket pedig a városi patikák illojális konkurenciaként élték meg és gyakran sérelmezték is a hatóságoknál. A szükségesnek mutatkozó rendet — nem csupán a jogállásból fakadó feszültségek, de a szakmai működés szabályozása tekintetében is —, a Habs- burg-kormányzat egységesítő rendeletéi hozták meg a 18. század derekán, második felében. A korszak legnagyobb hatású közegészség- ügyi vonatkozású rendelete — amely egyben a szakterület első átfogó szabályozását is jelentette - a hódosi Skollonics József, Pozsony vármegyei physicus által összeállított Generale Normativum in Re Sanitatis volt. Az 1770. október 4-én kiadott rendelet az első olyan jogszabály volt, amely rendszerként tekintett a magyar közegészségügyre és ennek megfelelően egységesen kívánta azt kezelni. Első része a vármegyei orvosok, sebészek, patikusok és bábák feladatairól rendelkezett, második részében pedig a járványok idején szükséges intézkedéseket ismertette. Alapvetően a magyarországi közegészségügyi viszonyokat rendezte ugyan, de hasonló erdélyi rendelet hiányában a Nagyfejedelemségben is alkalmazták. A Normativum előírásai meghatározták a vizsgált korszak erdélyi patikaügyét is, így talán nem haszontalan legalább kivonatosan áttekinteni a benne foglalt, patikusokra vonatkozó foglalkozási szabályokat, Balázs Péter fordításában.20 „I.§ [...] Patika tartása senki másnak nem engedélyezhető, csakis annak, aki országaink és tartományaink valamely egyetemén, amelyen orvosi kar is működik, a szokásos vizsgának [...] alávetette magát, és [...] alkalmasnak találtatott. II.§ A patikusok legyenek becsületesek és szakmájukban járatosak, vessék alá magukat a magisztrátusoknak, Királyi Tanácsainknak, és az Egészségügyi Bizottságoknak, valamint az orvosságok elkészítésére, és azok áraira vonatkozó hatályos szabályoknak. [...] III.§ A patikus saját elhatározásából nem adhat orvosságot a betegeknek, csakis akkor, ha orvos nem hívható segítségül. [...] IV.§ Orvosok, sebészmesterek, patikusok — és további szakmabeliek - a betegek előtt egymással ne vitatkozzanak; a házicselédeket, akik a patikába jönnek az orvosságért, barátságosan kell fogadni, a késedelem nélkül kiadott szer helyes használati módját pedig türelmesen kell elmagyarázni. [...] V.§ [...] Kémiai szereket tartalmazó orvosságok készítésénél a szakma törvényes szabályait, különösen pedig a gyógyszerkönyvben előírt mennyiségeket, gondosan be kell tartani, amennyiben azonban kétségek merülnének fel, az orvosok tanácsát kell kikérni. [...] Súlyos büntetés terhe mellett, különös gondot kell fordítani arra, hogy az edények, tégelyek, és mozsarak tiszták legyenek, és ennek következtében megelőztessenek azok a súlyos bajok, amelyekről gyakorta bebizonyosodott, hogy azokat a visszamaradt mérgek okoztak. [...] Ha veszélyes alapanyagokat tartalmazó orvosságot kell készíteni, a munka soha nem bízható az inasokra, hanem a szert maga a mester készítse el, a gondatlan veszélyeztetés elkerülése érdekében. VI.§ A patikusok [...] minden igyekezetükkel törekedjenek arra, hogy az olyan veszélyes anyagokat, mint az ópium, a higany-szublimát és más maró, mérgező, vagy hánytató szereket csak a legnagyobb körültekintéssel árusítsák [...]; viszont engedélyezett számukra, hogy megfelelő adagban, és a saját belátásuk szerint árusíthatnak olyan enyhe hashajtókat és nyugtátokat, mint a manna, a fahéj, a tamarindfa-kivonat, a szenna-levél és szirupos oldatok, de ha előfordulna, hogy az említett mérgeket vagy veszélyes anyagokat, kiváltképpen pedig azokat az orvosságokat, amelyek magzatűzésre is alkalmasak, ismeretlen emberek, vagy gyanús nőszemélyek akarnak megvásárolni, erről a patikusok és más kereskedők tegyenek feljelentést az illetők személyére való tekintet nélkül; ilyesmit soha nem adhatnak ki, legföljebb közismerten becsületes személyeknek, vagy az orvos egyetértésével, átvételi elismervény ellenében. [...] VII.§ Mivel az arzén tartalmú szerek árusítása, és a szállításukra szolgáló edények is, számos veszély forrásai lehetnek, ezennel megtiltjuk, hogy a patikákban arzént árusítsanak, azt a jogos mennyiséget viszont, amelyre a műhelynek feltétlenül szüksége van, külön elzárva kell őrizni. Tekintettel azonban arra, hogy az arzén az emberek érdekében számos készítményben 20 Balázs 2004, 10—13. — http://www.orvostortenet.hu/tankonyvek/tk-04/data/pdf/1203.pdf (2015. november 8.) TÖRTÉNELEM I ISTORIE l HISTORY 59
