Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 11-12. (Csíkszereda, 2016)
Régészet - Nyárádi Zsolt: Helynévtan és régészet. Vizsgálódás az udvarhelyszéki falvak kezdeteiről
Nydrddi Zsolt kezelte tényként, felhozva azt a nézőpontot, miszerint Erdély e távoli részein, a királyság központi részeihez képest komoly archaizmussal kell számolnunk. Az egyértelműen 12. századra keltezett régészeti leletek áttörése az elpusztult szentábrahámi középkori templom helyszínének nagy felületű kutatása jelentette. A feltárások során olyan sírok kerültek felszínre, amelyeket a 13. századi szentély építésével bolygattak, ezek mellékleteként pedig 12. századi anonim dénárok és S-végű hajkarikák is voltak. Emellett a templom hajójában előkerültek egy korábbi, kisméretű, félköríves szentélyű templom alapfalai is, amelyhez a korai temetkezések is tartoztak. A korai leletanyag értelmezését, mivel akkor még nem sok székelyföldi lelet volt egyértelműen keltezhető, az ásató régész a székelyek betelepedése előtti vármegyei népesség nyomainak azonosította.24 A későbbi kutatások rámutattak, hogy ez a lelethorizont nem társtalan. Az új felfedezések a korai vármegyei népesség és a székely betelepedés problematikájának újragondolására késztették Benkő Eleket, aki legújabb székelyföldi monografikus összefoglalásában ezeket a korai temetőrészleteket és templomokat a 12. század közepétől betelepülő székelység emlékeinek tekinti.25 A téma azonban még korántsem tekinthető lezártnak. A régészeti kutatások nyomán megrajzolható templomépítési időhorizont azt mutatja, hogy egyes templomok már a 12. század közepén és második felében létrejöttek (Szentábrahám, Bögöz, Lövéte, Küsmöd, Felsőboldogfalva, Dálya, Patakfalva), egyes példák viszont arra utalnak, hogy ezek létrejötte, akár lenyúlhat a 11-12. század fordulójára is (Fenyéd). Bögöz esetében pedig a 12. század közepi temetkezéseket településrészletek előzték meg. A székely betelepedés problémája és kronológiája tehát még korántsem tisztázott. Az újabb nagyobb felületű régészeti ásatások tovább pontosíthatják a jelenlegi kutatások által felvázolt képet. A rendkívül töredezett korai csontanyag részletesebb antropológiai vizsgálatai, a koponyák összeillesztései az elhunytak etnikumára adhatnak újabb válaszokat.26 A kutatás jelenlegi állása szerint az viszont már 24 Benkő 1992, 27-28. 25 Benkő 2012, 111. 26 Az udvarhelyszéki temetők anyagát Jonathan Bethard szakmai vezetésével vizsgálja egy antropológus kutatócsoport. Az eredmények közzététele az öt éves együttműködési biztosan kijelenthető, hogy Udvarhelyszéken a 12. században templomok hálózatáról és kialakult egyházi szervezetről beszélhetünk, amelyek hátterében nyilván már strukturált településhálózatnak is léteznie kellett. A korai települések mellett, más világi jellegű épületek megléte pedig egy világi rendszer működését jelenti. A kőtemplomok mellett kőből épült kisebb méretű várakkal is találkozunk Udvarhelyszéken, amelynek egyik legjobban keltezett példája a radiokarbon elemzés alapján (1027:1153 AD) a 12. század első felére helyezi annak építését.27 * Amennyiben a 12. század közepén már kiépült templomi hálózatról beszélhetünk, nem jelent majd nagy meglepetést, ha ezekből a falvakból az elkövetkezendőkben jól keltezett telepjelenségek fognak majd előbukkanni, amelyek lenyúlhatnak a 11-12. század fordulójára is. Hiszen ahhoz, hogy egy újonnan megtelepedett népesség egyházat alapítson, jelentősen meg kellett erősödnie, ugyanakkor a térség egyházi betagozódására is sor kellett kerüljön. Névtani tipológia és a régészet forrásai A nyelvészet egyik ága, a névtan a nyelvi jelek és a történeti produktumok keveréke. A sajátosan magyar helynévadás legelső megnyilvánulása az, amikor a személynevek önmagukban, változás nélkül váltak helynévvé. Ez a legkorábbi típus még a nomadizálás korából származott, amikor „csak valakihez lehetett menni, de nem valahová' á h helynevek tehát jó adatsorral rendelkezhetnek a történészek számára, azonban nem szabad messzemenő következtetéseket levonni belőlük. Az, hogy egy települést miért pont azon a bizonyos néven neveztek ezernyi oka lehetett, amely a csopordélektan szférája és nem a történész feladata. Éppen ezért Kristó Gyula megfogalmazza, hogy sokkal kevesebb elvárása lehet a történelemkutatónak a helynevekkel szemben, mint a társadalom életére reflektáló oklevelek esetében.29 írott források és más adatok hiányában azonban a helynevek elemzése is igen felértékelődik és a felállított tipológiai rendszer, amelyet némiképpen keltezni is lehet, kronológiai feltételezésekhez szerződés lejárta után várhatóak. 27 Sófalvi 2012, 111. 28 Kristó 2001, 282. 29 Kristó 2001, 283. 32
