Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 11-12. (Csíkszereda, 2016)
Régészet - Nyárádi Zsolt: Helynévtan és régészet. Vizsgálódás az udvarhelyszéki falvak kezdeteiről
Helynévtan és régészet. Vizsgálódás az udvarhelyszéki falvak kezdeteiről lítást a két korszak között nem tesz lehetővé.14 Későnépvándorlás kori lakóház nyomai kerültek elő a 13. században létrejövő telekfalvi templom kutatása során is.15 A korszak alaposabb kutatása a későbbiekben további új megközelítést hozhat majd. Esetünkben, annak ellenére, hogy az avar- szláv jelenség fontossága nem elhanyagolható mégis inkább az egyértelmű Árpád-kori leletekre fókuszálunk. Kutatásunk célja a korábban a helynévtani elemzésekkel meghatározott településtipológia és azok kronológiájának összevetése a régészeti adatokkal. Ugyanakkor térképre vetítettük az eddig beazonosított Árpád-kori településeket, templomos helyeket. Egy összefoglaló táblázatban mutatjuk be a falvak első írásos formáit, valamint a területükről előkerült legkorábbi régészeti leletanyagot. Ezen kívül kiemelt fontosságot tulajdonítottunk az egyházas helyeknek, így a táblázatból kiderül, hogy mely templomokról rendelkezünk 12. századi leletekkel, melyek létezhettek az Árpád-korban és melyek voltak leányegyházak. Összefoglalónk ugyanakkor egy átfogó képet nyújt a kutatás jelenlegi állapotáról rávilágítva a szék Árpád-kori településhálózatára. (1. kép) Helynévtan és a székely kérdés A helynévtani kutatások szerint a legkorábbi településnevek a törzsnevekből alakultak ki, ám ezek Erdély területéről nagyrészt hiányoznak.16 A helynevekre alapozott településtörténeti kutatásokban mai napig meghatározó Benkő Lóránd munkája, aki a helynevek jellemzői alapján húz meg kronológiai határokat. így a -d, -i és puszta személyneves helynevek túlsúlyát korai 11-12. századi benépesült vidéknek tekintette, az utótagból álló (falva, laka stb.), valamint a templomcímből kialakuló helynevekben bővelkedő térséget késői (13. századi) betelepülésűnek tartotta.17 Györfíy György Udvarhely nevének elemzéséből kiindulva a térségben a település nevét eredeztető királyi udvarház és annak hálózatát feltételezte. A székely szabadságjogokból kiindulva, miszerint területükön a királynak nincs fennhatósága, a székelység betelepülése előtti, tehát 12. századinak határozta meg. A területet pedig a küküllei ispán alárendeltségének gondolta.18 Ezt a megállapítást Benkő Lóránd is elfogadta.19 Ebből az elgondolásból kiindulva más kutatók már egy területi jelleget nélkülöző ispánság szervezetében gondolkodtak.20 Azonban ha a helynévtani elemzéseket vetjük össze a régészeti kutatások eredményeivel, akkor azt látjuk, hogy azok félrevezetőek lehetnek. Források hiányában nem számolhatnak ugyanis a településnév részleges, avagy teljes megváltozásával. A településnév változásának különféle okai lehetnek és csak a forrásokkal adatolt szerencsésebb esetekben mutatható ki. Annak ellenére, hogy csak néhány esetet ismerünk, meglétét korántsem mellőzhetjük. A pápai tizedjegyzékben 33—37 mai helységnevekkel azonosított település nevét ismerjük, a többi falu első írásos említése csupán a 16. század közepéről származik. Az 1567-ben összeírt 133 településnév már nagyvonalakban megfelel a ma is használatos helységnevekkel, amelyeknek vizsgálata során azt láthatjuk, hogy különféle eredettel bírnak. Az említett települések létrejötte, illetve a betelepedés kérdésköre még sok tisztáznivalót kíván, ellenben az már most kijelenthető, hogy a korábbi szemlélet, amely szerint a térség csupán a 13. században népesedett be már nem állja meg a helyét és módosításra szorul. Az egyre intenzívebbé váló régészeti ásatások nemcsak Udvarhelyszéken, hanem a keletibb, csíki és gyergyói medencékből is fokozatosan hoztak elő újabb korai leletanyagot.21 Ferenczi Géza ezeket a korábbi jelenségeket egy, a székelységet megelőző, határvédelmi szerepet ellátó besenyő, úz népesség hagyatékának tekintette, amely alátámasztani látszott a keleterdélyi határvédelmi elméletüket.22 A székelység betelepítését ő is a 13. századra helyezte.23 A kisméretű, főként a kerámia datálásán alapuló feltárásokat sokáig a szakirodalom nem 14 Nyárádi 2012, 160. 15 Nyárádi, Sófalvi 2011, 177. 16 Kristó 1988, 20-35; Markai 1987, 280-281. 17 Benkő 1989,351. 18 Györffy 1987, 541. 19 Benkő 2002, 57-58. 20 Zsoldos 2000, 116. 21 Benkő 2012, 102-108. 22 Ferenczi 2006, 53-64. 23 Ferenczi 1978, 948. RÉGÉSZET I ARHEOLOGIE l ARCHAELOGY 31
