Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 11-12. (Csíkszereda, 2016)
Figyelő - Kopacz Ildikó–Ladó Ágota: Kulturális örökség mint összetartó erő és közös kihívás a Balkánon. Még egyszer egy örökségvédelmi szakképzésről (2015. szeptember 9–20., Mitrovica, Koszovó)
KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG MINT ÖSSZETARTÓ ERŐ ÉS KÖZÖS KIHÍVÁS A BALKÁNON MÉG EGYSZER EGY ÖRÖKSÉGVÉDELMI SZAKKÉPZÉSRŐL (2015. SZEPTEMBER 9-20., MITROVICA, KOSZOVÓ) Kopacz Ildikó - Ladó Ágota A Cultural Heritage without Borders (Kulturarv után Gränser, a továbbiakban CHwB) elnevezésű svéd alapítvány - melynek tevékenységét korábban részletesen ismertettük1 - 2015-ben négy újabb örökségvédelmi szakképzést hirdetett meg: míg az albániai, illetve szerbiai helyszíneken megrendezett táborok fő témája az épített örökség állapotának megóvása, valamint a műemlékek hasznosítása volt, a koszovói Mitrovicában a foglalkozások elsősorban a városi múzeumban2 zajlottak, ahol múzeumi tárgyak, gyűjtemények, kiállítások köré szerveződött a tevékenység. A CHwB a táborok helyszínéül többnyire olyan településeket választ, melyeknek története, földrajzi elhelyezkedése, nemzetiségi összetétele meglehetősen bonyolulttá, nem ritkán konfliktusossá, feszültté, de mindenképpen különlegessé teszi mai helyzetüket, lehetőséget adva arra, hogy a kulturális örökségvédelem kihívásainak szemszögéből a kiválasztott városok jelene új megvilágításba kerüljön. Nem volt ez másképp a koszovói Mitrovica és környéke esetében sem. A mitológia és egyes történelmi elméletek szerint az albánok a Balkán-félszigeten őslakosként ismert, illírek leszármazottai. Az egyedülálló, indoeurópai eredetű nyelvet beszélő nép két etnikai csoportból áll: az északi területeken a ghegek (ide tartoznak a koszovóiak), délen pedig a toszkok 1 Ladó 2014, 409-411. 2 A Mitrovicai Múzeum hivatalos facebook-oldala: https:// www.facebook.com/Muzeu-i-Mitrovices-Museum-ofMitrovica-644577315654992/ (Letöltés: 2016. február 22.) laknak, akiknek nemcsak szokásaik, de dialektusuk is eltérő. Vallási homogenitás jellemző rájuk: kétharmaduk szunnita muzulmán, 10%-uk katolikus, 20%-uk ortodox keresztény.3 A lakosság kulturális és szellemi fejlődésére nagy hatással volt a több mint négyszáz éves oszmán uralom, amely alól 1912. november 28- án szabadultak fel. Ekkor azonban az albánlakta területeknek csak kétharmada lett az országé. Az 1920-as évek anarchiáját Ahmet Zogu konzervatív belpolitikája számolta fel. A második világháború során először olasz, majd német megszállás alá került az ország 1944-ig, amikor Enver Hodzsa kommunista partizánjai végleg felszabadították. Az albán lakosság több mint fele azonban a mai napig az anyaország határain kívül él. Többszöri újrarendeződés után is albán többségű, vegyes lakosságú területek találhatóak Szerbiában, Montenegróban, Macedóniában és Görögországban.4 Az albánok számára politikailag, gazdaságilag és érzelmileg talán legfontosabb „elveszített” terület a 11 000 km2 nagyságú Koszovó, amely kb. 2,2 millió fős lakosságának 85%-a albán, 10%-a szerb, a maradék 5% roma, török, bosnyák és egyéb nemzetiségűek keveréke (a 2008-as népszámlálás adatai szerint). Ezen a területen az irredenta törekvések és a Nagy-Albániába vetett hit még intenzíven él.5 3 Juhász EtAl. 2000, 11. 4 Juhász 2007, 1. 5 Lynch 2012, 3. FIGYELŐ I CRONICĂ I CHRONICLE 303
