Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 11-12. (Csíkszereda, 2016)
Néprajz - Kedves Anett: A 20. századi csíki népi élet képei. Andory Aladics Zoltán (1899–1990) vizuális reprezentációi
A 20. századi csíki népi âet képei A rejtett tartalmak rekonstruálására különböző tartalomelemző módszerek alkalmasak. Jennifer Mason kvalitatív kutatásról szóló könyvében az adatfeldolgozás három szintjét különíti el.8 Az első szinten az adatok szószerinti értelmezése történik. A kutatás tárgyát képező adatok formája, tartalma, stílusa kerekedik ki, ami szükséges az adatok megértéséhez. A második szinten az adatok interpretív olvasatát végezzük el, azaz értelmezzük a képi szöveget. Ezen a szinten a kutató is szerepet kap a jelentés megkonstruálásában, hiszen amellett, hogy az interjúalany értelmezését befolyásoló normák, diskurzusok, társadalmi interakciók a felszínre kerülnek, az is kiderül, hogy a kutató külső nézőpontból hogyan értelmezi a beszélgetés egyes részeit. A két értelmezést azonban nem szabad egybemosni, összekeverni. A harmadik szinten az adatok reflexív olvasata történik meg. Ebben a szakaszban a kutató önmagát értelmezi, arra próbál rálátást nyerni, hogy mit miért gondol a szöveggel kapcsolatban, és mi a szerepe az értelmezés folyamatában. Végeredményben három különböző olvasatát különíthetjük el az adatoknak. A jelentés-generálás egyik gyakorlati módszere az indexálás. Ennek értelmében a szöveget olyan részekre kell tagolni, amelyek később bizonyos szempontok szerint visszakereshetőek. A részeken belül különböző kategóriákat állítunk fel, amelyek szintén nem változhatnak a visszakereshetőség érdekében. A kategóriák különböző szintűek lehetnek. Tulajdonképpen címkékkel látjuk el a szöveget, ami egy praktikus cél érdekében köny- nyíti a későbbi elemzést is. Ez a módszer kiválóan alkalmazhatónak bizonyult vizuális témakörben is. Esetemben az adatgenerálás tárgya 50 képeslap. Ez a korpusz részekre tagolható, az egyes képek pedig egységes kategóriák mentén címkézhetőek. A végeredmény tulajdonképpen egy tartalomelemzés. Az adatok feldolgozásának szintjeit tekintve párhuzam vonható a verbális és vizuális szöveg között, különös tekintettel a második és harmadik szintre. Mivel kutatásom nem a képekről való beszélést vizsgálja, különösen fontos szem előtt tartani, hogy a kutatónak milyen szerepe van a jelentés megkonstruálásában. Elemzésem soMason 2005, 49-144. rán azt mutatom be, hogy számomra mit mondanak a képek, azaz egyetlen értelmezést ismer meg az olvasó, a kutató értelmezését, hozzátéve azt, hogy a személyes nézőpont érvényesítése és az önreflexivitás nem jelenti azt, hogy csak és kizárólag a saját érzéseimre alapoznék, bár ezeket természetesen nem lehet teljes mértékben kiküszöbölni. Egy kigondolt módszer következetes alkalmazása mellett érvényesítem a saját értelmezésemet. Aladics képi reprezentációi Kutatásom során Andory Aladics Zoltán képeslapjait a tulajdonképpeni terepnek tekintettem. Ebben a kontextusban a fénykép nem vizsgálati tárgy, hanem maga a vizsgálat tárgya. Abduktív módon, a képekből kiindulva próbáltam következtetésekre jutni. A fényképet/képes- lapot kordokumentumként, társadalmi tényként, reprezentációs kérdésként vizsgáltam. Nem az egyéni képeslaphasználat, hanem a képeslapok képi dokumentációs értékének feltérképezésére törekedtem. Ebből a meggondolásból elemzésemben hangsúlyos figyelmet a képeslapok képoldalára fektettem. Arra igyekeztem választ adni ezáltal, hogy milyen képi világból érkeznek Aladics képeslapjainak illusztrációi, és miért kerülhetett egy-egy fénykép a sokszorosított képeslapokra, valamint a század hasonló szemléletű képeslapjai körében hol helyezkednek el az Aladics-képeslapok, és Aladics képi beszédmódja milyen tágabb diskurzushoz igazodik. Kunt Ernő alapján „a fényképek [...] rendszeresen megörökítik - azaz vizuálisan memorizálják - a közösség, illetve az egyén életének egy- egy fontosabb pillanatát, valamint a mindennapi élet egy-egy mozzanatát”. Christopher Musello szerint az egyén azért készít/készíttet fényképet, mert valami rendkívüli történik vele, rendkívüli állapotban van, mert emlékezetesnek tartja az adott eseményt.9 Aladics képeinek esetében azonban nem elsősorban a képek szereplői, hanem maga a fényképész tart valamit fontosnak és emlékezetre méltónak a mindennapi életből. Tehát nem a fényképezés alanya, hanem a fényképész, a specialista közöl és/vagy dokumentál. A megélt mindennapi élet feltérképezése ilyenképpen nem 9 Musello 1984, 54. NÉPRAJZ I ETNOGRAFIE I ETHNOGRAPHY 239
