Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 11-12. (Csíkszereda, 2016)

Néprajz - Bódán Zsolt: „Bitangja van ennek a leánynak…” Adalékok a megesett lány kérdéséhez a hétfalusi csángók körében

.Bitangja van ennek a leánynak...

iról - a szidásról, verésről — mindannyian beszámoltak.12 Ezek után nem meglepő, hogy a leány, ameddig lehetett - hasának leszorításával - igyekezett titkolni állapotát, így az is előfordulhatott, hogy a gyermek megszületése mindenki számára meglepetés volt.13 Sőt a szégyen a magzatelhajtás valamilyen formájának a megkísérlésére is rávi- hette a lányokat, mellyel súlyosabb esetben saját egészségüket, akár életüket is kockáztathatták. Ez utóbbi eseteket inkább a gazdagabb családoknak tulajdonították, akik megengedhették maguknak a beavatkozás költségeit.14 Ezzel is magyarázták azt a véleményt, hogy inkább a szegényebb családok gyermekei közül kerültek ki a megesettek, mivel ők kénytelenek voltak megszülni gyermeküket.15 Másik indokképpen pedig azt hozták fel, hogy a gazdagabb családoknak módjukban állt a leánynak férjet szerezni, ha esetleg a legény nem

12 „Hogy elkergették? Nálunk nem volt ilyesmi. Esetleg megverte az apja, a szülei megverték, hogy hát miért nem... de, hogy elkergetni, nem emlékszem, hogy lett volna itten a mi falunkban. Megverni tudom, hogy megverték, hogy miért nem ügyelt, vagy miért kellett ezt csinálja, de aztán ugye a szülő csak megbocsájtott neki, s visszafogadta, mint gyermeke volt ugye. De nem kergette, úgyse kergette el.” (F 77) „Hát volt olyan édesapa, hogy azután bizony rítt utána [a leány]. Nem ment éppen jó sorsa. Még az édesanya lebeszélte a férjét, hogy hadd el, mert megtörtént, így van...” (F 81)

13 „Na, ilyen volt itt, ilyen volt, persze, hogy leszorította jól magát, szegény lány nyolc hónapos állapotos volt, és esküvő előtt állott, és persze nem is gondolta senki, csak rosszul lett, mikor volt az esküvője. Aztán egy hónap múlva meg is született a gyermek.” (N 76)

14 „Azt hiszem még az időbe is voltak annyira tapasztaltak a gazdagabb családok, hogy tudtak valamit rendezni, hogyha észrevették, hogy a lánnyal baj van, akkor valamit csináltak, hogy ne szülessen meg a gyermek. S ha kitudódott is, akkor úgy elfelejtődött, feledésbe jött. [...] Hát ebbe mi nem vagyunk úgy tudatosak. A másik az, hogy biztos az életével s az egészségével játszott, ha ilyesmivel foglalkozott. A faluba volt egy nő, aki azt rendezte. Nem voltak ilyen tapasztaltak, hogy ilyen... mondjuk így mindenfélét kitalálnak, de volt ilyen aki már ebben jártas volt, de nem akárki merte volna rábízni az életét, s azért született annyi ilyen, mert elég sok ilyen szerelemgyerek született.” (F 76)

15 „Úgyhogy ezért a szegényebb sorsú lányoknál meg kellett szülessen a gyermek. Nem volt tehetsége, hogy eltegye a gyermeket, s akkor...” (F 77)

vette el, s így titokban maradhatott az eset, s a leány nem jutott a megesettek sorsára.16 Mindez persze fordítva nem volt igaz, hiszen a leány elhagyásának leggyakoribb okaként éppen azt hozták fel, hogy a gazdagabb legény szülei nem engedték a szegény lánnyal való házasságkötést.17

Ritkán ugyan, de az is előfordult, hogy tragédiához vezetett a leány elhagyása: a megesett más kiutat nem találva szorult helyzetéből önkezével vetett véget életének. Ilyen esetekben, bár a közösség az öngyilkosságot bűnnek tartotta, inkább a vétkes legénynek szólt az ítélet.18

A leány tettének legsúlyosabb következménye az volt, hogy általa romlottak férjhez me- nési esélyei. Bár ez is, mint láthattuk a vagyoni helyzettől függően változhatott. A vagyonosabb családok esetében könnyebben rendeződött a kérdés.19 Rendszerint a szegényebb leányoknak is

16 „Ha gazdag volt is [a leány], akkor már elengedték, hogy vigyék, akkor már nem számított, csak hogy szabaduljon meg a szüleitől, úgyhogy akkor már engedték” (F 81)

17 „Ez volt az egyik legnagyobb ok, ha egy... hiába volt az “gyes lány, hogy ha a férfi gazdagabb volt, addig a szülők sem szóltak bele, mert ügyes lány volt, de mikor megtörtént a baj, akkor persze hogy ellenezték, akkor ellenezték. A legtöbb ilyen volt, ami ott maradt, hogy szegényebb volt a lány. [...] Nem éppen túl szegény, de ilyen közép szegény lány, de legtöbb ügyes volt azért, mert csak az ügyesekkel történhetik ez is meg. Úgyhogy ezek nagyon ügyes lányok voltak, akikről mi emlékszünk, igaz-e, de mégis megtörtént s gazdag volt a fiú, s ezért nem vette el.” (N 76)

18 „Volt olyan is, hogy vegyült a fiúval, s a fiú nem akarta elvenni, s még fölakasztotta magát a lány.” (F 81) „Volt ez is, volt. Még a háború előtt. Itt a szomszédba, ni e. Nem mondom a nevit, hogy a lány osztán lúgkövet ivott s aztán meg is halt. Marószódát.” (F 77) .Állapotos volt, s akkor a fiú ment egy másik lánnyal, s akkor ez bánatában, pedig nagyon ügyes, csinos volt, és a második, amelyiket elvett, még olyan sem volt, s ez aztán bánatába megtette. Az egész falu gyászolta ezt a lányt, igazán nem vették meg. Hamarább a fiú volt megvetve, még akkor is, ha megnősült és sokáig úgy tartották, hogy valakinek a vétkit viseli. Aztán olyan züllött is lett a férfiember, hogy rendes családja volt neki, de...” (N 76)

19 ,Aztán, aztán annak került egy ilyen szegényebb fiú, ha a leány gazdag volt akinek gyereke született, s aztán ösz- szeházasodtak. Akkor meg özvegy ember is vett el belőlük, úgyhogy na, annyira férjhez mentek na...” (F 81)

TÖRTÉNELEM I ISTORIE l HISTORY

229