Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 11-12. (Csíkszereda, 2016)
Néprajz - Bódán Zsolt: „Bitangja van ennek a leánynak…” Adalékok a megesett lány kérdéséhez a hétfalusi csángók körében
Bódán Zsolt sikerült férjet találniuk, bár gyakran vénlegény, özvegy vagy elvált ember kérte csak meg őket.20 Javította valamelyest a helyzetüket, ha egyébként dolgos leány hírében állottak: erre adott esetben a leányok tudatosan figyeltek is, igyekezve legalább szorgalmukkal ellensúlyozni a jó hírükön esett foltot.21 Ha sikerült is férjhez mennie a leánynak csak csendes esküvőre és szűk családi körben lezajló lakodalomra kerülhetett sor. A megesett már nem öltözhetett menyasszonyi ruhába, csak egyszerű ünneplőben járult a lelkész elé, s maga az eske- tési szertartásra sem feltétlenül a templomban, hanem csak a lelkészi hivatalban történt.22 Házasságkötésével azonban rendeződött a helyzete, s leánykori botlása feledésbe merült, bár személyes konfliktusok esetén, rosszindulatból még esetleg a fejére olvashatták egykori vétkét. A legény helyzete Látszólag csak a megesett leányt érte a közösség ítélete, valójában azonban a vétkes legénynek is viselnie kellett tette következményeit. Annak ellenére igaz ez, hogy a paraszti (nemi) erkölcs hagyományos férfiközpontúsága23 ebben az esetben is, és Hétfalun is érvényesült. Szemléletes példája ennek a felelősség kérdése, vagyis az, hogy a közösség kit hibáztatott, amikor kiderült, hogy egy leány gyermeket vár. Más vidékekhez hasonlóan itt is elsősorban a leányt tartották a felelősnek, úgy ítélve meg, hogy neki kellett volna inkább vigyáznia. Az országosan ismert mondással élve: „Ha tó nincs, béka sincs”, vagyis ha a leány nem engedi, a legény hiába próbálkozik. Emellett persze a legény felelősségének is hangot adtak a visszaemlékezők, de ezt inkább csak a leányé mellett említették meg.24 A közösség ítélete tehát — ha nem is a leánynyal egyező mértékben - a vétkes legényt is érte: megjegyezték a tettét, s a jó hírükre adó lányok 20 „Hát egyszerűen ott hagyta, s akkor a szegény lány ottmaradott egyedül, ha nem igyekezett azon, hogy... kapott volna ő egy más fiatal embert, mondjuk, hogy egy özvegyembert, vagy akár egy öreg legényt.” (N 76) „Ritka volt, hogy úgy megöregedjen, sőt... Kapott persze. Ha nem mindjárt, de mindegyik rendesen jól férjhez ment, sőt még lehet jobban is járt, mint az elsővel.” (N 76) „Az embernek ugye, az özvegy embernek meghalt a felesége, s akkor elvettek egy ilyent.” (F 81) 21 „Jó dolgosok voltak, itt a csángó nép nagyon dolgos nép volt. Itt nem kellett, hogy mondják nagyon, gyere menjünk, vagy menni kell, itt mindenki tudta a dolgát hogy menni az erdőre, vagy a mezőre menés. Ezekkel a dolgokkal... Mindenki tudta ezeket. Aztán még jobban igyekezett az ilyen, akinek volt szerelemgyermeke, hogy jól dolgozzon, hogy mégis kapjon becsületet a többi után.” (F 77) 22 „Kendővel s rendes ruhában, nem menyasszonyi ruhába, úgy volt felötözve, akkor menyasszonynak nem mehetett, ha úgy történt, hogy gyerek született, de most még olyan is van, hogy bizony nagy hassal van és na, még az oltár elejibe áll. [...] Nemigen csináltak lakodalmat. Ott a háznál valamit csak. Nem lett menyasszony... s más rend is, úgyhogy a háznál ott a rokonság, szülők s annyi” (F 81) „Lakodalmat az nem csinálhatott. Akinek már gyermeke volt, az már nem csinált akkor lakodalmat. Úgy elmentek, megesküdtek az irodába, a községházába, a kezüket megfogták s végezték a dolgukat. Nem, annak már nem volt lakodalma. Akinek már gyermeke volt, annak nem csináltak lakodalmat. Nem törvény volt, de meg volt jegyezve.” (F 77) „Meg volt egy kicsit bélyegezve. S akkor persze, hogy az ilyent meg is szólták, hogyha az oltár eleijibe állott. Vagy menyasszonynak, hogy felöltözzön. Elmentek a paphoz, a lelkészhez, esetleg nem is a templomba, hanem a lelkészi hivatalba, és ott megesküdtek. Persze törvényesen meg kellett, hogy esküdjenek a községházán is. És akkor ha akarták, hogy egyházilag is legyenek megesküdve, akkor a lelkészi hivatalnál is egy egyszerű imádsággal. De ritka volt az, hogy az ilyen lány férjhez menjen, úgy hogy lakodalmat csináljon s ilyesmi.” (N 76) 23 Jávor 2000, 659-663. 24 ,A leányt [hibáztatták], mert ha a leány nem enged, akkor a legény hiába. [...] Hát aztán mind a kettő hibás volt, mert... Sokszor volt, a legény is annyit dumált, hogy előre, ha nem is, de aztán levette a lábáról a leányt.” (F 81) „Egy olyan közmondást mondtak, azt is el lehet mondani, azt mondták, hogy ha tó nincs, béka sincs. Úgy mondták ehhez, hogy ha a lány nem volt hajlandó, akkor a fiú hiába akarta, hogy baj legyen, és ez egy közmondás volt így a faluba. Tehát elsősorban a lánytól függött, így mondom.” (F 76) „Hát ez, ez, ez... Kettős a dolog, hát volt egyszer-egyszer volt a lány is hibás, máskor a férfi, Ezt nem lehetett tökéletesen megtudni aztán. Mert volt esedeg, a lány is hibás volt.” (F 77) 230
