Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 11-12. (Csíkszereda, 2016)
Néprajz - Bardócz-Tódor Enikő: Gyergyói esztenák ma
Bardócz-Tódor Enikő voltak terület ügyben a ditróiakkal is. Az egyes legelőterületeket a kétfordulós rendszer idején az egyik település kaszálta, míg a másik legeltette. Az egyes községek legelőbirtokainak mérete nagyon eltérő volt, és nem követte az állatállomány méretét. A legelőterülethez jutás tehát így vagy úgy, konfliktusokhoz vezetett. A 19. században a legelőgazdálkodásban szinte mindenütt bekövetkezett változás itt sajátosan jelentkezett. Míg máshol az erdőket védték, itt a legelőterülethez jutásért irtották azokat. Erdélyben az erdei legeltetést általában tiltják, a rendeletek különösen a kecskéket akarják távol tartani az erdei irtásoktól, hogy az ájulást el ne pusztítsák. Az állatállomány iránti megnövekedett igény, a szinte hihetetlen mértéket öltő állatkereskedelem Gyergyóban viszont felértékelte az erdei legelőket, ami az erdővédelemmel ellentétes érdeket jelentett. A perlekedések, határviták általánosak voltak. A tőkés gazdálkodás igényelte tagosítások nyomán a földművelés jelentős területeket hódít el az állattartástól, így erdőirtással kénytelenek a csökkenő legelőterületeket kiegészíteni. Az úrbérrendezés és arányosítás után alakulnak meg a közbirtokosságok. Eleinte a juhok, majd a marhák is egyre távolabbi havasi legelőkre kerülnek, ahol gyakran januárig maradnak a bérelt legelőkön. Még a 19. század második felében is voltak irtások. Az esztenákon a pásztorok kicsiben magashegyi földműveléssel is foglalkoztak, zöldséget, káposztát, pityókát termesztettek gyakran pár négyzetméternyi, meredek helyeken. Tarisznyás említést tesz az egykor itt folyó illegális dohánytermesztésről is. Az 1870-es évektől jelentek meg azok a havasi tanyák, ahol az állatokat már teleltették is. Ezeket állatkereskedők tartották fenn, fizetett személyzettel. A tanyák körül földművelésbe is fogtak, amit az állatok jelenléte tett lehetővé, hiszen a trágyát messziről hordani lehetetlen lett volna. Tarisznyás egyik ilyen tanyaként a Vártuskertet, későbbi nevén Ávéd-tanyát említi, a Pritske-tető alatt, 1300-1400 méter magasságban, ahol szarvasmarhát tartottak, amellett néhány holdon kalászosokat, pityókát, zöldséget, gyümölcsöt is termesztettek. A szomszédos falvakból áttelepülő állattenyésztők falvaira példa Berszán-telep és Szurduk. Hasonló tanyáik vannak a Gyimesből fokozatosan áttelepült csángóknak, akik eleinte bérelték, majd megvették a helyet, végül eladták gyimesi területüket. Idővel tehát a csángók eleinte ideiglenes, bérelt szálláshelyei is állandó tanyákká, szinte kisebb településekké váltak. Tarisznyás beszámol a májusi tej mérések rendszeréről, és az esztenatársaságok működéséről is. Az esztenaközösségek (eltekintve a szer- esztenáktól) pásztorokat fogadtak, ezért meg kellett egyezniük azok fizetségében és a tejtermékek elosztásának módjában is. A főgazda a főpásztorral állt közvetlen kapcsolatban, ő hajtotta végre a közös döntéseket. Próbafejéssel állapították meg, hogy mely juhokra adjanak a pásztorok sajtot, ordát, melyik kerüljön a „meddük” közé. A pásztorok bére attól is függött, hogy ki biztosította az esztenán szükséges felszereléseket, kellékeket. Gyergyóban az esztenaközösségek tízesek szerint szerveződtek, másutt alszeg-felszeg szerint, ritkán családi alapon jöttek létre. A tejméréseket (fejési próbákat) májusban tartották, a juhokra 9 kiló sajtot és 1 kiló ordát adtak. Míg a 18. század végén két tízes használt egy esztenát, a 20. század közepére már egy tízesnek volt 2-3 esztenája is. Az esztenatársaságok lakóterületi egységek szerint szerveződtek, adott számú állatot ingyen küldhették a gazdák a legelőre, a többletért nekik is és a kívülállóknak is fizetniük kellett. Gyergyóban tehénesztenák is voltak, ezek a juhesztenák mintájára keletkeztek. Jellemzőjük, hogy korábban sem voltak szeresztenák, esztenaközösségek, mert állatkereskedők, vagy csak pásztorkodással foglalkozó báesok kezén voltak, akik egyénileg alkudtak meg az egyes gazdák teheneinek nyári legeltetésére. Gyergyói esztenák 2015-ben B. A. esztenája a településtől négy kilométerre található, a Csobot-hegyi Szent Anna kápolna alatt. Az esztenán tehén- és juhtartás, valamint tejfeldolgozás folyik. Víz nincs az esztenán, így az állatok itatására sincsen vályú készítve, a legelőterületen lévő patakok elég vizet adnak. Az esztehára az ivóvizet kannákban viszik a településről. B. A. családjában nem voltak pásztorok, ő maga három éve fogott a pásztorkodáshoz. Akkor a családnak 90 juha volt, s azokat tavasszal nem vállalta el egyetlen pásztor sem. így B. A. kezdetben a bátyjával, „muszájból” fogott neki a pásztorkodásnak. „En elvégeztem a 9-12-öt. Kijártam az egyetemet (a topográfia fóldmérnökit). 218
