Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 11-12. (Csíkszereda, 2016)
Néprajz - Bardócz-Tódor Enikő: Gyergyói esztenák ma
GYERGYÓI ESZTENÁK MA1 Bardócz-Tódor Enikő A gazdasági változásokkal járó életmódváltozások alapvetően alakítják át egy-egy táj gazdálkodási szokásait. A Gyergyói-medencének egészen a múlt század elejéig jellegzetes gazdasági tevékenysége volt a legeltető állattartás. Már a 17. század elejéről van adatunk a tejtermékek gazdasági szerepéről, főleg túró kereskedelméről. A fejlődő állatkereskedelem következtében Moldvában vásárolt állatok tömeges legeltetése folyt a gyergyói havasokban. Az állattartás virágzása fellendítette az egyéb állati eredetű termékek (gyapjú, bőr) feldolgozását is. Alegelőterület iránti megnövekedett igény miatt nagy területeken irtották ki az erdőt. Mára az egykori havasi esztenák nagy része elhagyatott. A még működő vagy újabban létesült esztenák jobbára egyéni gazdálkodók kezén vannak, a „szeresztenák” rendszerének csak az emléke maradt fenn. A hagyományos állattartás és a mai állapot összehasonlító elemzése meghaladná írásom kereteit. Ekkora feladatra csak helyi kutatók vállalkozhatnak, hiszen ezek leírásához nagy helyismeret, kiterjedt kapcsolatrendszer és sok terepen töltött munkaóra kellene. Ehhez a munkához én csak annyival tudok hozzájárulni, hogy bemutatok három gyergyói „esztenát” úgy, ahogy azokat 2015 nyarán láttam. Elsődleges feladatul a legáltalánosabb adatgyűjtést tűztem magam elé, hogy a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban a készülő erdélyi tájegységben bemutatandó esztena kiválasztásához és áttelepítéséhez kellő információt gyűjtsék össze. Egy hetet töltöttem Gyergyószentmiklóson, ebből a rossz időjárási viszonyok miatt csak négy napot lehettem a környékbeli esztenákon. Két alkalommal önállóan jutottam el a helyszínre, míg három alkalommal a tulajdonosok vittek oda saját 1 Gyergyói gyűjtésem a KI 05556 számú, „Tradíció és modernizăm Erdély néprajzi képének változásában a 19-21. században. Alapkutatás folytatása a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Erdély terepjáró járműveiken. Ezeknek az utazásoknak a lehetőségét Csergő Tibor múzeumigazgató úr szervezte meg számomra, amiért ezúton is köszönetét mondok neki. Ugyancsak ő mutatta be a Tarisznyás Márton Múzeumot (benne egy havasi esztenaházzal) és adott bevezető tájékoztatást a gyergyói esztenákra vonatkozóan. Ennek a tájékoztatásnak emlékezetem szerinti rövid összegzése ez: a gyergyói havasi esztenák jelentősen különböznek a középhegységi (pl. Homoród menti) esztenáktól, mert az utóbbiak ideiglenesebb jellegű, kisebb, könnyen mozgatható építmények, többnyire juhtartásra szolgálnak, míg a gyergyói havasi esztenák főként marhatartásra, esetenként vegyes állattartásra szolgáló, nagyobb, kevésbé mobil, többnyire inkább állandó épületek.2 A korabeli gyergyói legelőhasználatról Tarisznyás Mártontól tudhatunk meg további részleteket .3 A legelőhasználatnak az 1950-es évekig szokásban lévő módja még aló. század második felétől ered. Az akkori szabályozásnak a legelőjog feletti viták megelőzése volt a célja. Aló. századi legelőjog az egyes legelőtesteket a tízesek közös használatába adta. A területek különböző minősége miatt azok használata a tízesek közt folyamatosan cserélődött. A 17. század közepén a legelők „illetlen”, (kaszálásra történő) elkertelése ellen kellett szabályt alkotni. A 18. században a gyapjúszövet iránt megnövekedett az igény, ami a juhok számának növekedését eredményezte. Akkorra párhuzamosan már a marhatenyésztés is lendületesen fejlődött, így mind a földesúri, mind a községi legelő területek kiterjedése jelentősen növekedett. Ennek során a szárhegyi Lázár család például Tekerőpatak és Kilyénfalva havasaiból foglalt jelentős területeket, de súlyos jogvitáik épületegyütteséhez'’ című OTKA kutatás keretében zajlott. 2 Csergő Tibor szóbeli közlése 3 Tarisznyás 1982, 63-69., 76-80., 84-90. NÉPRAJZ I ETNOGRAFIE l ETHNOGRAPHY 217
