Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 11-12. (Csíkszereda, 2016)
Történelem - Markaly Aranka: 16–17. századi nemesi oklevelek a Csíki Székely Múzeum gyűjteményében
16-17. SZÁZADI NEMESI OKLEVELEK A CSÍKI SZÉKELY MÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉBEN Markaly Aranka Bevezető A kora újkor egyik legkiemelkedőbb forráscsoportját a nemesi oklevelek jelentik, melyek nemcsak család-, politika-, hely- és művelődéstörténeti adatokkal szolgálnak, hanem bemutatják a korszak karrierépítési lehetőségeit is. A fejedelemség-kori címeres oklevelek elnyerése elsősorban a katonai érdemekkel, az országnak vagy a fejedelemnek tett jó szolgálattal hozható összefüggésbe.’Emellett armálist kaphattak különböző mesterségek művelői, vagy akár a kimagasló műveltséggel, írástudással rendelkező személyek is, kitűnő érdemeikért. A székelyeknek kiadott oklevelekre - az itt közöltekre is igaz - elsősorban a katonai szolgálatért kapott adománylevél a jellemző. Jelen tanulmány célja, hogy bemutassam a Csíki Székely Múzeum (CsSzM) Régi Gyűjteményében (RGy) található hét 16-17. századi oklevelet, melyeket Erdély fejedelmei 1598 és 1671 között adtak ki. A gyűjteménybe kerülésükről csupán egy esetben tudjuk, hogy vásárlás útján szerezte a múzeum, mégpedig az 1655-ben a csíkszékiek számára kibocsátott tömeges nemesítő oklevelet. A további hat oklevélről nem tudni hogyan és mikor kerültek a CsSzM gyűjteményébe. A vármegyei nemesítő ok1 Tüdős 2013, 245. 2 Bónis, Valentiny 1947, 18. 3 Az oklevél címerleírása: „Scutum videlicet triangulare rubei coloris, in cuius campo vir caesio amictu pedibusque cothurno indutus, dextra auri palatram, sinistra bilancem tenere conspicitur. Supra scutum galea militaris clausa diademate regio exornata posita est, ex quo diademate monoceros umbilicotenus eminet, quem utrinque singula uri cornua sursum porrecta includunt, ex cuius quidem galeae cono teniae seu lemnisci variorum colorum hinc inde defluentes, utramque scuti partem pulcherrime ambiunt et exornant” CsSzM LGy 754. levelekből a legkorábbi a Topánfalvi Miklós Filemon részére kiállított oklevél, amelynek esetében a megadományozott feltehetően foglalkozása révén nyerte el 1598-ban Báthory Zsigmondtól. A címerrajz egyértelműen az adományozott mesterségére utal,1 2 hiszen a vörös háromszögű pajzsban, kékesszürke ruhás, sárga csizmás álló férfi, jobbjában aranytömböt, baljában serpenyős mérleget tart.3 Ez az oklevél az egyeden az itt publikáltak közül, amelyen a címerkép is látható, illetve függőpecsétje is megvan. Kutatástörténeti szempontból meg kell jegyeznünk, hogy az oklevél szövegét közölték,4 azonban az oklevél és a formuláskönyvi bejegyzés között néhány olvasati különbség észlelhető, amelyek valószínűleg a kancellár másolási hibáit mutatják. Ezt az adományt erősítette meg 1668-ban Apafi Mihály Kendi Sándor és családja részére.5 Az 1638-ban Nagy Ferenc és Egri István részére kiadott címeres oklevél, két különböző személy nevére állíttatott ki, akik Kisdobán kapnak birtokot. Az oklevélben olvasható címerleírás valószínűleg mesterségükre utal, mely szerint kék pajzson egy emberi alkar aranykoronára könyökölve tart három búzakalászt.6 A magyar heraldika 4 BÓNIS, VALENTINY 1947; Az oklevelet formuláskönyvi bejegyzés alapján közölték. 5 CsSzM LGy 755. 6 Címerleírás az oklevélben: „Scutum videlicet militare coelestini coloris, in cuius campo sive area corona aurea est deposita, super qua brachium quoddam humanum humerotenus existens, et annixo coronae summitati cubita illius, manum sursum versus habens spicas aliquot tritici maturati tenere conspicitur. Supra scutum galea militaris clausa est posita, quam contegit diadema regium, gemmis et unionibus decenter variegatum, a summitate vero galeae teniae sive lemnisci variorum colorum hinc inde defluentes utrasque oras sive margines ipsius scuti pulcherrime ambiunt et exornant” TÖRTÉNELEM l ISTORIE l HISTORY 133
