Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 11-12. (Csíkszereda, 2016)

Történelem - Markaly Aranka: 16–17. századi nemesi oklevelek a Csíki Székely Múzeum gyűjteményében

Markaly Aranka nem kedveli a lebegő dolgokat, ezért Magyari Anna szerint, a félkart gyakran koronára helyezik, a búza­kalászok pedig a mezőgazdasági munkára utalnak.7 A fejedelemség-korban kibocsátott rangemelő ok­levelek másik nagy csoportját a lófősítő oklevelek alkotják. Mint tudjuk az 1562. évi segesvári or­szággyűlés rendelkezései nagyban befolyásolták a székelység történetének alakulását.8 Egyrészt ennek köszönhetően II. János választott király a közszé- kelységet megfosztotta ősi szabaságjogaitól, és akik nem tudtak katonai szolgálatot teljesíteni, azokat jobbágysorba parancsolta. A későbbiekben a köz­székelyek közül sokan az adózás alól menekülnek a helyi földesurak védelme alá. A fejedelmek ezt a folyamatot igyekeztek visszafordítani, általában a székelység katonai erejének megőrzése céljából. En­nek egyenes következményei a lófősítő oklevelek, illetve az a jelenség, hogy egyre gyakoribb szokássá vált a tömeges lófősítő oklevelek kibocsátása. Eb­ben a közleményben három lófősítő, és egy töme­ges lófői címet adományozó oklevelet mutatok be: 1614-ben Bethlen Gábor csekefalvi Bodó Mihály­nak állíttatott ki lófői címet adományozó oklevelet.9 Az 1650-ben kibocsátott oklevélről10- II. Rákóczi György által kibocsátott lófői címet adományo­zó oklevél nagyajtai Adám János és Lukács részé­re - tudjuk, hogy Pálmay József11, Tagányi Károly jegyzékéből12szerzett tudomást róla, azonban a szö­vegét eddig nem közölték. Ez a forrás azért is fontos, mert a kihirdetési záradékban egyrészt a háromszéki tisztségviselők nevével is találkozunk, illetve itt talál­kozunk először a birtokbaiktatás ellen felszólaló sze­méllyel, amely adat további kutatásokra késztet. Az 1655. évi Stroeşti-i csatában résztvevő csíkiak részé­re II. Rákóczi György bocsátott ki tömeges lófősítő oklevelet,13 melyet Endes Miklós14 kötetében tartal­milag ismertetett, azonban az oklevél teljes szövegét nem közölte. Meg kell jegyeznem, hogy az oklevél­ben felsorolt személyek az 1643-as lustrában, mint gyalogok (pedites), vagy nemrég gyaloggá (recentes pedites) vált személyek szerepelnek, valószínűleg a 2. kép - Topánfalvi Miklós Filemonnak 1598-ban ado­mányozott címer hadjáratban is gyalogként szolgáltak. Kitűnő telje­sítményükért számukra a fejedelem tömeges lófői rangra emelő oklevelet bocsátott ki. A tárgyaltak alapján látható, hogy ez a hét oklevél az eddigiek során sem közlésre nem került - 1598-as kivételé­vel - sem a történeti kutatás számára nem voltak ismertek. Némelyek létezéséről tudtak a Királyi Könyvekből, azonban teljes terjedelmükben az ed­digiek során nem álltak rendelkezésre. Az oklevelek állapotát tekintve elsősorban el kell mondanunk, hogy latin nyelven, pergamenre íródtak. Ezek közül csupán az 1598-ban kiadott oklevélen látható a címerkép, az 1668. évi okle­vélre nem festették rá, habár a helyet kihagyták, ahogyan az 1638. évi esetében is. A többi oklevél­hez címeradomány nem tartozik. Kiváltságlevél révén mindegyiket függő viaszpecséttel erősítet­ték, azonban a hétből csupán háromnak maradt 7 Magyar I. Rákóczi György címeradományai, http:// tortenelemszak.uni-miskolc.hu/gesta/gesta200661 / 200661_45.pdf, 47. (Letöltés 2016.02.18) 8 Balogh Összetartó erők és leváló elemek a 17. századi székely társasalomban, https://www.academia.edu/792766 3/%C3%96sszetart%C3%B3_er%C5%91 k_%C3%A9s_ lev%C3%All%C3%B3_elemek_a_17._sz%C3%Alzadi_ sz%C3%A9kely_t%C3%Alrsadalomban, 4. (Letöltés: 2016.02.18) 9 CsSzM LGy 761. 10 CsSzM LGy 753. 11 Pálmay 2000, 11. 12 Tagányi, 1886. 13 CsSzM LGy 913. 14 Endes 1994, 113-115. 134

Next

/
Thumbnails
Contents