Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 11-12. (Csíkszereda, 2016)
Történelem - Markaly Aranka: 16–17. századi nemesi oklevelek a Csíki Székely Múzeum gyűjteményében
Markaly Aranka nem kedveli a lebegő dolgokat, ezért Magyari Anna szerint, a félkart gyakran koronára helyezik, a búzakalászok pedig a mezőgazdasági munkára utalnak.7 A fejedelemség-korban kibocsátott rangemelő oklevelek másik nagy csoportját a lófősítő oklevelek alkotják. Mint tudjuk az 1562. évi segesvári országgyűlés rendelkezései nagyban befolyásolták a székelység történetének alakulását.8 Egyrészt ennek köszönhetően II. János választott király a közszé- kelységet megfosztotta ősi szabaságjogaitól, és akik nem tudtak katonai szolgálatot teljesíteni, azokat jobbágysorba parancsolta. A későbbiekben a közszékelyek közül sokan az adózás alól menekülnek a helyi földesurak védelme alá. A fejedelmek ezt a folyamatot igyekeztek visszafordítani, általában a székelység katonai erejének megőrzése céljából. Ennek egyenes következményei a lófősítő oklevelek, illetve az a jelenség, hogy egyre gyakoribb szokássá vált a tömeges lófősítő oklevelek kibocsátása. Ebben a közleményben három lófősítő, és egy tömeges lófői címet adományozó oklevelet mutatok be: 1614-ben Bethlen Gábor csekefalvi Bodó Mihálynak állíttatott ki lófői címet adományozó oklevelet.9 Az 1650-ben kibocsátott oklevélről10- II. Rákóczi György által kibocsátott lófői címet adományozó oklevél nagyajtai Adám János és Lukács részére - tudjuk, hogy Pálmay József11, Tagányi Károly jegyzékéből12szerzett tudomást róla, azonban a szövegét eddig nem közölték. Ez a forrás azért is fontos, mert a kihirdetési záradékban egyrészt a háromszéki tisztségviselők nevével is találkozunk, illetve itt találkozunk először a birtokbaiktatás ellen felszólaló személlyel, amely adat további kutatásokra késztet. Az 1655. évi Stroeşti-i csatában résztvevő csíkiak részére II. Rákóczi György bocsátott ki tömeges lófősítő oklevelet,13 melyet Endes Miklós14 kötetében tartalmilag ismertetett, azonban az oklevél teljes szövegét nem közölte. Meg kell jegyeznem, hogy az oklevélben felsorolt személyek az 1643-as lustrában, mint gyalogok (pedites), vagy nemrég gyaloggá (recentes pedites) vált személyek szerepelnek, valószínűleg a 2. kép - Topánfalvi Miklós Filemonnak 1598-ban adományozott címer hadjáratban is gyalogként szolgáltak. Kitűnő teljesítményükért számukra a fejedelem tömeges lófői rangra emelő oklevelet bocsátott ki. A tárgyaltak alapján látható, hogy ez a hét oklevél az eddigiek során sem közlésre nem került - 1598-as kivételével - sem a történeti kutatás számára nem voltak ismertek. Némelyek létezéséről tudtak a Királyi Könyvekből, azonban teljes terjedelmükben az eddigiek során nem álltak rendelkezésre. Az oklevelek állapotát tekintve elsősorban el kell mondanunk, hogy latin nyelven, pergamenre íródtak. Ezek közül csupán az 1598-ban kiadott oklevélen látható a címerkép, az 1668. évi oklevélre nem festették rá, habár a helyet kihagyták, ahogyan az 1638. évi esetében is. A többi oklevélhez címeradomány nem tartozik. Kiváltságlevél révén mindegyiket függő viaszpecséttel erősítették, azonban a hétből csupán háromnak maradt 7 Magyar I. Rákóczi György címeradományai, http:// tortenelemszak.uni-miskolc.hu/gesta/gesta200661 / 200661_45.pdf, 47. (Letöltés 2016.02.18) 8 Balogh Összetartó erők és leváló elemek a 17. századi székely társasalomban, https://www.academia.edu/792766 3/%C3%96sszetart%C3%B3_er%C5%91 k_%C3%A9s_ lev%C3%All%C3%B3_elemek_a_17._sz%C3%Alzadi_ sz%C3%A9kely_t%C3%Alrsadalomban, 4. (Letöltés: 2016.02.18) 9 CsSzM LGy 761. 10 CsSzM LGy 753. 11 Pálmay 2000, 11. 12 Tagányi, 1886. 13 CsSzM LGy 913. 14 Endes 1994, 113-115. 134
