Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 11-12. (Csíkszereda, 2016)
Történelem - Lakatos Sándor–Pakot Levente: Közösségi normák és házasságon kívüli születések: udvarhelyszéki falvak a 19. században
Lakatos Sdndor-Pakot Levente világ Nyugat-Európában a 18. század közepe és a 19. század vége közötti időszakban alapvetően megváltozott. A fiatal felnőttek számára önálló pénzkereseti és anyagi függetlenedést teremtő iparosodás mentalitásbeli változással járt együtt. A fiatalok körében egyre inkább előtérbe került a szerelem és szexualitás romantikus átélésének igénye. Shorter véleménye szerint a házasságon kívüli születések arányának a korszakban megfigyelt emelkedése erre a mentalitásbeli változásra vezethető vissza. A falusi néptömegek és városi szegényebb rétegek házasságkötéseiben egyre nagyobb szerepet kapott az érzelmi motiváció, miközben a városi polgárság körében továbbra is fennmaradt a szülők által összehozott kényszerházasságok gyakorlata. A házasságon kívüli születések arányának ezt a fajta értelmezését a tudományos közösségen belül nem fogadta teljes egyetértés. A kutatók közül többen kritikusan viszonyultak a fenti megállapításokhoz, és Shorter véleményével ellentétben, a házasságon kívüli születési arányokra nem a modernitás, hanem az archaizmus egyik jeleként tekintettek. Peter Laslett, George Alter és mások kutatásaikban rámutattak arra, hogy a házasságon kívüli születések a modern korunkat, vagyis az iparosodást megelőzően is gyakoriak voltak, városokban csakúgy, mint falvakban. Véleményük szerint a házasságon kívüli születések gyakorisága inkább a nőknek a férfiakkal szembeni kiszolgáltatottságáról és hátrányos helyzetéről tanúskodik. George Alter a 19. századi belgiumi, gyorsan iparosodó kisvárosban, Verviers-ben vizsgálta a házasságon kívüli születéseket. Következtetése szerint a házasságon kívüli születési arányszámok emelkedése mögött a fiatal nők kiszolgáltatott helyzete állt. A helyi kultúra a házasság előtti szexuális kapcsolatok megítélésében kettős mércét érvényesített: a férfiakat bátorította, hogy szexuális kapcsolatot tartsanak fenn, a nőket ellenben a hűségre és odaadásra ösztönözte. A házasság előtti szexualitás a nők számára a házassághoz vezető utat jelentette. Ilyen értelemben a házasság előtti szexuális kapcsolat nem a fokozatos emancipációt tükrözte, hanem sokkal inkább a férfiak 4 Alter 1988, 116—121. Hasonló megállapítás magyar vonatkozásban: Jávor 2000, 660-661. által kikényszerített lépésnek felelt meg. A fiatal nők a férfiaknak való szembeszegüléssel a házassági tervük meghiúsulását kockáztatták, a szexuális kapcsolattal viszont a leányanyaság kockázatát növelték. A kettős mérce, a sajátos társadalmi és kulturális környezet alapvetően kedvezőtlen volt a nők számára, és olyan helyzeteket eredményezett, amelyben a kevesebb erőforrással rendelkező nők - például árvák, bevándorlók, idősebb életkornak — nagyobb kockázatot vállaltak.4 Peter Laslett e témában végzett kutatásai során Shorter megállapításától teljesen eltérő magyarázatot adott a házasságon kívüli születések arányának emelkedésére. Véleménye szerint Nyugat-Európa városaiban a házasságon kívüli születés a népesség szegényebb csoportjaiban egy folyamatosan növekvő társadalmi szubkultúra („bastardypronesubsociety”) jele volt. A polgárság körében elterjedt korlátozott szexualitás társadalmi normáját a szegényebb kategóriák kétkedéssel és ellenszenvvel szemlélték. Szegény csoportból származni nem vezetett szükségszerűen visszatetsző társadalmi életforma választásához, de nagyon sokan új identitást találtak a „deviáns” magatartásban és életvitelben. Laslett szerint a házasságon kívüli születések növekedése nem a törvénytelen gyermeket szülő nők számának növekedéséből, hanem sokkal inkább abból a tényből adódott, hogy az alacsonyabb társadalmi státusban levő nők, a tiltakozás egyfajta formájaként egyre több „szerelemgyereket” hoztak a világra.5 Peter Laslett megközelítésének fontossága abban rejlik, hogy ráirányította a figyelmet az egyedülálló nők életkörülményeinek vizsgálatára. A Laslett által javasolt kutatási irányt legutóbb Anders Brändström elevenítette fel, és svédországi adatokon vizsgálta a Laslett-i hipotézis érvényességét.6 A Sundsval-i régió egyházi anyakönyveinek feldolgozása révén mintegy 2569 egyedülálló anya reproduktív életszakaszainak történeteit rekonstruálta. Brändström arra kereste a választ, hogy kik voltak az egyedülálló anyák, milyen körülmények között éltek, részei voltak-e egy folyamatosan növekvő „szubkultúrának” az egy anyára eső egyre több törvénytelen születéssel. Brändström elemzése nem támasztotta alá a Laslett-i hipotézist. Jóllehet Sundsval városban 5 Laslett 1980a; Laslett 1980b. 6 Brändström 1996. 120
