Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 10. (Csíkszereda, 2014)
Szemle - Szőcs János: Rapsóné öröksége. Tanulmányok Parajd község múltjából
SZŐCS JÁNOS Nagy, Szabó, Mester, Csalóka, Lukács, Fülöp, Medve, Sárkány, Tímár, Karácsony, Kármán, Kalányos), románra fordított. Parajdot „elszékelyesített” településnek deklarálta. „Ezek alapján ki meri kétségbe vonni, hogy Parajd nem volt román falu.” - állította Dumitrascu.” 1937-ben a 3020 lakosból 150 volt román. 2004-ben a 6838 főből 6622 magyar, 156 cigány, 59 román, 1 német volt. 1849 után a zsidók is megtelepedtek a Sóvidéken. Ok belső, egyenes és közvetett adók révén segélyezték a saját rászorult embereiket. Adolf Eichmann, a fő zsidóüldöző emberei 1944 tavaszán Marosvásárhelyre érkeztek. Amikor Parajdról a zsidókat elindították, akkor Gelbman Lipót az állomással szemben robbantást hajtott végre. A magyar lakosság lelkiismeretéhez akart szólni, de nem történt semmi. Vásárhelyre 17500 zsidót szedtek össze. Egyik lista szerint, 33 parajdit vittek innen az auschwitzi haláltáborba. Mások szerint 64 körül van az innen deportáltak száma. Csíki Zoltán úgy gondolja, hogy az antiszemitizmus irigységen, tudatlanságon, műveletlenségen, avagy faji gőgön alapul. 1944 tavaszán összegyűjtötték a zsidókat. Parajdról 16 név maradt fenn. Ekkor Korondon felleltározták a javaikat. Itt 6 zsidó ember nevét vették nyilvántartásba. Marosvásárhelyről 1944. május 29-én indították az első vonatot a haláltáborba. Egy-egy marhavagonba 70-80 embert zsúfoltak össze. Az elhurcoltakról nem maradt fenn lista sem. A deportáláskor, a parajdiak nem merték befogadni az 1-5 éves zsidó gyermekeket. Weiss Hermant, a parajdi zsidó származású orvost 1944-ben a római katolikus sógora, Mánya Gerő mentette ki a menetoszlopból, amikor Auschwitzbe indították. A vásárhelyi gettóból, ahová összegyűjtötték őket, senki sem maradt életben. Sóvidék tájnyelvével is foglalkozik Csiki Zoltán. Példákat hoz fel: az u helyett o hangot ejtenek (johók, onoka) vagy o helyett u-t ejtenek (buglya, dungó, ivutt, Káruly). A régiségből diftongusokat őriztek meg: bóut (bolt), duogosztak (dolgoztak). Ezek a székely nyelvjáráshoz tartozó jelenségek. Az ú megrövidül az alakú, arcú, hajú, stb. szóban. Székelyes a kestyű, a tarisnya stb. szavak ejtése. Hangátvetéses jelenség az eveten, az ögyvez és még egy sor szóban. Ez is székely örökség. A csúnyácskának nagyon csúnya, a szépecskének nagyon szép értelme van. Különös módon sok számnév után többes számot alkalmaznak. Ez talán a körülvevő indoeurópai nyelvek hatása lehet. Több szóban az u megnyúlik: kúdul (koldul), undok (úndok). Az is helyett székelyesen es-t ejtenek. Más nyelvekből, latinból, németből, szláv nyelvekből számos szót vettünk át. A románból főleg katonáskodás idején történt ez. A felkapott szólás-mondások száma 38, melyekből idéz a szerző pl. felvág, mint a pesti poloska, süket, mint a macska disznyóvágáskor. A szerző Sóvidéken 149 német, 101 zsidó, 32 örmény eredetű nevet írt össze. A zsidóság itt a rájuk jellemző tudatossággal és áldozatkészséggel élte az életét. A zsidó hitközösséget fenntartó adók és adományok olyan pénzügyi alapot teremtettek, amelyekből krízis idején étkeztetési központokat láttak el, árva, hozomány nélküli leányok megsegítését intézték. Ebből az anyagi alapból áldozhattak tanulásra, művelődésre is. A Rapsóné öröksége második kötete 2013-ban jelent meg. 1921-ben a román törvényhozók kimondtták az állam kisajátítási jogát a falusi közbirtokokra, legelőkre, erdőkre. Ezt a magyarság ellenében alkalmazták, a magyarságnak mégis maradt védekezési lehetősége: az alkalmazók korruptsága. Az 1933/82-es román törvény megfosztja a közbirtokosságot minden önállóságától, egyedül a Szövetkezetek Nemzeti Hivatalának van joga a közbirtokosságok ellenőrzésére a „minél jobb gazdálkodás érdekében”. A Rapsóné öröksége második kötete szerzőjének, Csiki Zoltánnak a szándéka az volt, hogy minél több írott forrást tárjon az érdeklődők elé Parajd múltjából. O szól a tragikus sorsú, 18. századvégi templomépítő református lelkészről, Bibarczfalvi Szabó Jánosról, aki „az ittkányosságban elmerült (s) magát nem jobbította meg”. 434
